Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

2. Írások 163

Nem a képviselőház, hanem az összecsoportozott sokaság emelvén fel tehát Kossuth Lajosnak függetlenség kimondási indítványát." 5 Azt, hogyha és aki vét­kül kívánja tulajdonítani a Debrecenben jelen volt képviselők bármelyikének is azt, hogy azon végzet keletkezését miért nem gátolta meg, tőle, embertől és alatt­valótól a följebb felhozott rendkívüli bajok között ki sem telhetett erényt követel; söt nincs bizonyosabb annál, hogyha valaki még később is a debreceni templom­ban végzetté átalakított Kossuth-i indítványt feszegetni vagy kifogás alá venni merészlendette vala, életét" 6 tette volna világosan kockára. Az időszak ezen pontjáig, hogy az országgyűlésen jelen voltam, valamint an­nak is, hogy később Szegedről" 7 sem maradtam el, két fő oka volt. Egyik az: hogy hazaárulónak s még a vésztörvények alá is esőnek nyilatkoz­tatott újra mindaz, ki az ország gyűlését elhagyja, s magát a császári seregeknek feladva kegyelemért eseng. Nem valának ez alól kivéve a képviselők sem; csak­hogy vizsgálat alá vonatásukra s megítéltetésükre nézve kellett előbb a képvise­lőház előtt jelentést tenni a vésztörvényszékeknek. Debrecenben és Szegeden ma­radni tehát a kifejlett későbbi körülmények szerint (de dolgok előre nem tudat­hatnak) vészes volt, de nem kevésbbé vészes volt az ország gyűlésének elhagyása és hazautazás is. Miskolc városát, mint lakhelyemet az orosz császári seregek még június 29-kén (1849) elfoglalták. Pestet szinte úgy - s a Duna és Tisza kö­zötti egész vidékei elborították. Az ausztriai császári hadvezérek hirdetéseikben (melyek azonban a magyar kormány által nagyobb részint lefoglaltattak, s általam is nem láttattak, hanem csak mások után hallattak) rögtönítélőszék elébeni állítá­sát rendelték mindazon képviselőnek, ki kézbe kerülend, de a menekülésre és bajbóli kiszabadulásra út és mód se nem nyilváníttatott, se nem engedtetett, s így (mint mondani szokták) elől tűz, hátul víz lévén, a[z] volt a senki által jól meg nem fejthetett kérdés, hogy a két élet- vagy szabadságvesztés bajai közzül pilla­natilag melyiket kell vagy tanácsosabb választani, s ki csudálkozhatik rajta, ha a képviselők nagytöbbsége (s közöttük én is) azon helyeket, amelyeken az ország gyűlése tartózkodott, el nem hagyni s az egymással harcban volt ausztriai és orosz császári s nemzeti hadseregek között bujdosásnak, s így több mint bizonyos vésznek, önként neki nem indulni az ellenkezésnél tanácsosabbnak s biztosabb­nak vélte és ezt követte. De mindamellett, hogy az ország gyűlését el nem hagyandónak véltem, azok amik ott történtek s egymásra tódulva kifejlettek, se belgondolkozásom módjával, se óhajtásimmal meg nem egyeztek s április 14-ike" 8 után csak a vas szükségtől kényszeríttetve nem hagyám el képviselői helyemet, s mindezeknek kétségtelen bizonsága az, hogy (bár nézessenek meg a számadások, ha megvannak) április 30-kán túl - és így május, június, július és augusztus hónapokra (jóllehet nékem 115 Itt a következő szavak kihúzva: „az április 19-iki végzési fokozatra" 116 Itt a következő szavak kihúzva: „vagy legalább élete nyugalmát" ' 17 Itt a következő szavak kihúzva: „és Aradról is" " s Itt a következő szavak kihúzva: „(vagy helyesebben 19-ike)"

Next

/
Oldalképek
Tartalom