Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

2. Írások 163

is ajánltatott azok kifizetése) a képviselői napidíjakat (Diurna) ki nem vévén - az ország pénztárában hagytam azokat. Második oka annak, hogy az ország gyűlését el nem hagytam, mivel ismervén a dolgok állását, nem lehetett meg nem győződnöm arról, hogy a népnek csakugyan legnagyobb bizalma lévén önmaga által választott képviselőihez, ha az ország gyűlése magát szétoszlatta volna, az egész országban egy felszámíthatatlan eredményű zavar s oly rettenetességek állhattak volna elő könnyen s állottak volna elő bizonyosan, melyeket elgondolni és tudni igen, de leírni sem lehet. Mindezeket még személyfeláldozással is a lehetőségig eltávoztatni igyekezni, ki nem tartotta volna óhaj tandónak? Továbbá Sokak a képviselők közül - és én is - meg voltunk győződve arról is, hogy annak eszközlésére, hogy a rend felibe ne helyheztesse magát valamely kényuraság (tirannis), s a kormányzónak kikiáltott egyén és a miniszterek, valamint a nemzeti hadsereg is valami oly lépést el ne követhessenek, mely még súlyosabbakká tegye a szegény hazának különben is kínosan sajgó sebeit, legóvatosabb eszköz és mód az lehet, hogy a kormányzó elnök, a minisztérium és hadsereg az ország gyűlése gondos ellenőrködése alatt hagyassanak,

119 s ezzel a kormányzónak és kormánynak lehető túlságosságaik hathatósan meggátoltassanak. Az aradi catastropha, vagyis a nemzetgyűlésnek, a magyar akkori kormánynak szétoszlása s a nemzeti hadseregnek maga feladása után én magam viselete és célzataim tisztaságáról meggyőződve lévén, magamat semmibe sem avatva, sem hazámat el nem hagytam, se bujdosásnak nem eredtem, hanem Gyuláról múlt augusztus 24-ike táján Aradra önként visszatérvén, ott magamat mind az aradi tábor napi parancsnokának, mind császári biztos báró Majthényi László úrnak bejelentettem, s súlyos betegségemben sinlődve arra, hogy Miskolcra hazamehessek, rendes úti levelet (Passir Scheint) nyertem; azzal betegségem miatt csak lassan utazhatva, múlt September 8-kán Miskolcra hazaértem; ott is magamat a cs.k. Borsod megyei akkori főnök Máry Pál úrnak bejelentettem, s azóta (az egész télen keresztül többnyire betegeskedve s orvosi gyógyítás alatt léve) kedves leányom és vőm

120 gondoskodásuk alatt - mindenek tudására - a legnagyobb csendességben elhúzódva csendesen éltem. Azt, hogy - mint rendelve volt - múlt december 1-sőjén betegségem miatt Pestre fel nem jöhetek, polgári és katonai orvo119 Itt a következő bekezdés kihúzva: „ennélfogva szívvel-lélekkel bátorítván én is azokat, kik ezt indítványozták és többséget nyerve ki is vitték, hogy a magyar kormány minden tagjai az ország gyűlése felelőssége alatt állandván, annak engedelmeskedni tartoznak, s minden, az egész országot illető kötéseik és szerződéseik érvényesek csak úgy és akkor leendenek, ha és amikor ezt az ország gyűlése eleibe terjesztve ott is helyben hagyatandnak, s erre a magyar kormány az ország gyűlése színe előtt az esküt is letenni köteleztetvén, azt valósággal le is tévén" 120 Palóczy László Judit nevű lányáról és férjéről. Dominkovits Lajosról van szó. Utóbbi egyébként a vármegye tisztviselöjeként tevékenykedett (sokáig pénztáros volt), érdekes, hogy 1849. januárjában a Schultzig vezette császáriak, miután leváltották az egész tisztikart, főkormányzóvá tették meg, állítólag csak a kényszer hatása alatt vállalta, és különféle ürügyek alapján egy-két nap múlva le is mondott. 1850-ben (szintén rövid időre) a miskolci takarékpénztár elnöke is lett. Szendrei, 1911. 87-91., 853. p.