Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

2. Írások 163

Majd azt emlegetek, hogy a debreceni nép fellázadni fogván, a nemzeti gyűlést szétkergetendi s. a t. És ha mindezek netán költemények volnának is, de valami nagy hatással bírtak arra, hogy aggodalmat és félelmet gerjesszenek a különben csendes vérüekben és másképp gondolkozókban, s már csak maga emiatt is a függetlenség kimondása feletti áprilisi tanácskozásokban és végzetekben - ama fö kellék - az erkölcsi szabadság teljesen hiányzott. Az 14-ik áprilisi zárt tanácskozmányban szokott virágos beszedi modorban előtérj észté Kossuth Lajos a függetlenség kimondása iránti indítványát, s annak okait. Az indítvány mellett és ellen élénk vitatkozások keletkeztek, de nemigen hosszasan tartottak, mivel maga Kossuth Lajos azzal szakasztá végét azoknak, hogy azon zárt tanácskozmány különben sem lévén tehetős végzést hozni, ő az egész tárgyat nyílt és valóságos ülés eleibe fogja terjeszteni. Össze is hívatott azon ülés"

2 szokott helyén a debreceni főiskola termében s már szinte megnyílni készült az ülés, midőn az utcáin kívülről ezerenként összecsoportozott sokaság folytonos kiabálásaira azon indítvány került elö, hogy az ülés tétessék át a debreceni református Nagytemplomba. Nagyon is visszhangra látszott találni eleinte ezen indítvány, s határozatul elnökileg már-már ki is mondatott, okaim előszedésével (mire tanúm lehet minden, ki ott jelen volt) megpróbáltam azonban annak javaslatba hozását, hogy a templomban majdan szabadon tanácskozni nem lehetvén, maradjon a nemzeti gyűlés szokott helyén, s ne menjen a templomba. Eleinte közfelkiáltással helyeseltetvén indítványom, az határozat gyanánt elnökileg is kimondatott, de kívülről behallatszott ama harsány kiáltások után: „a templomban! a templomban!", a nemzeti gyűlés termében is ugyanazon szavak harsogván, az ülés a templomba végtére is csakugyan áttétetett, s így az én barátim azon célzatunk, hogy a kérdés alatti tárgy az ülések rendes helyén, hová a sokaság bé nem férhetett s annálfogva a tárgyat alkalmasan, komolyan és szabadon megvitatni mód, idő és alkalom lett volna,

1

" örökre kár, nem sikerült. A néppel fulladásig tömve volt templomban, [hová] sok képviselők"

4 a följebb felhozott okok és jelesen az a tanácskozási szabadságnak hiánya miatt be nem mentünk, természetesen egyedül maga Kossuth Lajos beszélt s tartott egy hosszú s szokott virágos beszédet, melyet sokszor meg-megszakítva nem az egy csomóban sem; hanem szerteszéjjel elszórva ült s részint be sem fért képviselők-, hanem a sok ezer emberekből, asszonyokból, gyermekekből [álló], s így összecsoportozott sokaság zsivalygó lármája helyeslett, képviselő egy sem szólott. Mindenki és én is meg lévén tökéletesen győződve arról, hogy aki az oly sok ezernyi sokaság előtt a tárgyat vitatkozás alá venni s felszólalni bátorkodnék, végórájának ütésére is (mert ki gátolhatta volna meg a felforrott vérű sokaságot) több mint számot tarthatott. 112 Itt a következő szavak kihúzva: „hajói emlékszem április 19-ikén" Itt a következő szó kihúzva: „fájdalom!" 114 Itt egy néhány soros, nehezen olvasható szöveg kihúzva, lényege, hogy Palóczy azt írja: a „tolongó sokaság" között végül maga is bement a templomba.