Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
2. Írások 163
gyűlésen jelen nem leendek, Miskolc városa által képviselővé lett elválasztásomat, mint hazai polgár elfogadni már még kötelesnek is éreztem magamat, annyival inkább, mivel az egybehívott nemzeti gyűlés teendőinek fő feladatául maga a királyi felség részéről az volt kitűzve, hogy a tisztelt királyi felség által is akkoriban nyíltan és határozottan pártütőknek nevezett horvátok és rácok lázadási dühöngéseik ellen a magyarok vér és pénzbeli segedelem nyújtásával védjék meg szép hazájukat. 101 És vajon akkor, amikor a magyar törvényes király a haza nevében szólítá fel ama közönséges egy jó anya, a haza megszabadítására a hazának fiait, ki nem sietett is volna részt venni a szeretett, de vészben forgott hazának megmentésében? Felutazék tehát az 1848-ik év 2-ik júliusára egybehíva volt nemzeti gyűlésre, s ott igazoltatva képviselői helyemet elfoglalám; elébb mindazáltal mint életem idejére nézve legkorosabb képviselő az 1848-ik évi 4-ik törvénycikk 8-ik §-usa világos rendeletéből az elnökséget áltvéve a képviselőház üléseit megnyitám, s azon elnökséget mintegy hat napokig 102 - addig t.i., míg egy fő- és két alelnököt választatnának titkos szavazattal - folytatám, annak megtörténésével pedig az elnöki székből az engem illetett képviselői helyre visszatérve képviselői tisztemet nyugton folytattam. Azonban! Hovatovább terhesebben kezdenek emelkedni szegény hazánk felett a vésszel borongó fellegek. A volt minisztérium leköszönt. A belháború kiütött. A horvát seregek Buda-Pestet megrohanással fenyegették, végre a királyi felség a nemzeti gyűlést eloszlatottnak nyilvánította. És itt kezdődnek már reám nézve is a befelelésül kitűzve lévő ismeretes pontok: Igaz, hogy az 1848-ik évi octóber hó 8-ikán túl én is Pesten maradva jelen valék a nemzeti gyűlés üléseiben, de ebbéli tettemet a következő tettek igazolják, úgymint: a) Azon királyi kegyelmes levél, mely e tárgyban (mint mondatott) a dühöngő vad csapat által meggyilkoltatott szerencsétlen gróf Lamberg tábornok által Bécsből Pestre lehozatott (az én emlékezetemre) a nemzeti gyűlés eleiben érdemileg soha sem jutott. b) Azon királyi kegyelmes levél, mely (mint emlékezem) 1848-ik évi octóber 6-án túl megszüntetni rendelé a nemzeti gyűlés üléseit, egy Budapesten székelő miniszter által sem vala ellenjcgyezvc, ily ellenjegyzék nélkül pedig, mint a ki1 Célzás egyrészt V. Ferdinánd 1848. június 10-i leiratára, mellyel az uralkodó a magyar kormány nyomására (sót. Kossuth által fogalmazott leirattal) felmentette Jellaőicot minden katonai és polgári megbízatásától, beleértve a báni méltóságot is, továbbá felszólította Horvátország és Szlavónia lakóit, hogy csak Hrabovszky János királyi biztosnak engedelmeskedjenek. Ami a szerbeket illeti: Palóczy bizonyára István főherceg nádor augusztus 2-i rendeletéről van szó, amelyben Rajaéiénak a karlócai metropolitai tisztségből való felmentéséről intézkedett. Ld. pl. KLÖM XII. 165-171., 247-255. p.: Deák. 1994. 153-154. p.; Spiro, 1980. 61-62. p.; Thim. 1935. 380-382. p. stb. Vö. 1.5. sz. dokumentum. 2 Palóczy az országgyűlés megnyitását követően valóban hat napig (1848. július 4-10.) viselte az elnökséget, később arról azonban egy szót sem szólt, hogy Debrecenben sokáig tényleges elnökként vezette a képviselőház üléseit.
