Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
világ és hazai történések minden nevezetesebb eseményeit. Ebben az irányban egy élö krónika és naptár volt, mert nem létezett olyan felszólalása, hogy annak a napnak a dátumát valami történeti példával ne tudta volna fűszerezni." 12 Az 1843--44-es országgyűlést követően vissza akart vonulni a politikai élettől (nem csoda, hiszen ekkor már elmúlt 60 éves), ahogy - érezhető elérzékenyültséggel követi végjelentésében - fogalmazott: „Reám öregebb követre nézve, Isten hozzád! hivatalos közélet! melyben Borsodot és nagy hazámat, 39 éveken keresztül, lelki és testi egész erőm reá szentelésével szolgáltam, én már a magány élet ölébe térek vissza." 13 Minden jel arra mutat, hogy elhatározását komolyan gondolta, és feltételezhetjük, hogy nem is akarta magát a következő országgyűlésre követté választatni. 1844-ben már a negyedik pozsonyi országgyűléséről tért vissza, és ez a diéta csak fokozta országos ismertségét illetve elismertségét, egy kevésbé sikeres későbbi országgyűlési szerepléssel könnyen elronthatta volna népszerűségét. Bár továbbra is részt vett a vármegye nemesi közgyűlésének munkájában, az 1844-1848 közötti időszakban aktivitása nem a régi. A reformkor utolsó éveinek mozgalmai (például az Ellenzéki Párt megalakulása és szervezése) nem találják Palóczyt a politikai harcok első sorában. Energiáit sokkal inkább iskolakormányzói megbízása kötötte le (mellette 1825 óta a református egyházközség segédfögondnoki tisztségét is ellátta 14 ). 1845 januárjában követi beszámolójának felolvasása után még fáklyás zenével köszöntik az „ifjú Borsod" hívei, nála kevésbé tehetséges fia, Palóczy Tamás azonban nem sokkal később durván összeszólalkozott az egyre népszerűbb és az ellenzék szervezését sikeresen megindító Szemere Bertalannal (mellesleg Palóczy mellett Borsod második 1843-44-es országgyűlési követével). A több szempontból kínos pereskedéssé fajuló botrány Palóczy Tamás és Szemere között nem maradhatott hatástalan a korábban osztatlan tiszteletnek örvendő idősebb Palóczyra sem. Számos hír röppent fel arról, hogy sértődöttségében szembefordult az ellenzékkel, sőt, hogy a konzervatívokhoz közeledett. 15 Bár nincs nyoma annak, hogy elveit feladta volna, 16 kétségtelen, hogy ez az időszak Palóczy számára a kétségek, a közélettől való átmeneti elfordulás időszaka. Szíve szerint a liberális ellenzékkel tartott volna, abban, hogy nem ezt tette, hanem taktikázásokhoz folyamodott, csak személyes konfliktusokat, és nem világnézeti megingást gyaníthatunk. Érdemes megemlíteni a kérdésről egy kortárs véleményt a Radical Lap hasábjairól, mely már 1848 nyaráról tekintett vissza az akkori közelmúltra, s amelyet összességében helytállónak kell ítélnünk (jóllehet a szóban forgó orgánumra a pártpolitikai elfogulatlanság nem volt éppen jel12 Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. Politikai tanulmány. II. rész. Az új Magyarország. Bp. é.n. 217. p.; nagyon hasonló véleményt fogalmazott meg: Csengery Antal: Magyar szónokok és státusférfiak. Pest, 1851. 194. p. stb. 13 Seresné (szerk.), 1987. 321. p. 14 Kovács. 1885. 99. p. 1 A témára ld. részletesen: Ruszoly József: Szemere megyéje, Borsod Szemeréje. In: Ruszoly (szerk.). 1991.70-135. p., küln. 110-115. p. If> Sőt, ebből az időszakból fennmaradt egyes utalásai semmi lényeges változást nem mutatnak politikai nézetei tekintetében. Ld. pl. egy 1847. januári levelére: Fazekas Csaba: Egy százötven éves újévi jókívánság. In: Észak-Magyarország, ÉM-hétvége. 1997. január 4. IV. p.
