Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró közgazdász: Lichtenstein József (1837-1914)

csak rövid időre is feltartóztassa és védje a fősereg további elvonulását a Tisza felé. És ezzel a 48-iki szabadságharcz azon részével, a mely Borsod vármegyét érinti és Borsodvármegyében folyt le be is fejezzük történeti leírásunkat. Görgey nem találta meg a csatlakozást a Szolnok vidékéről Szeged felé vonuló magyar csapatokkal, tehát tovább és tovább vonult Debreczennek, Nagyváradnak Arad felé, ahol a helyzet kényszerű hatalma folytán és tábornokának hozzájárulásával és a szerencsétlen temesvári csata lefolyása után a túlnyomó orosz haderő ellen való czéltalan küzdelem miatt a magyar hadsereg Világosnál az orosz főparancsnok előtt 1849. Augusztus 13.-án du. 3 órakor letette a fegyvert, összesen 32 ezer főre leapadt vitézével. Szomorú és vészteljes idők következtek be ezek után Magyarországra és Borsodvármegye népére is. Nem tartozik ösmertetésünk keretébe, hogy itt az országot ért gyászos állapotokat rajzoljuk meg. Leírta ezen egész hazánkat súlytó szomorú helyzetet számos hivatott toll; nekünk feladatunk Borsodvármegyét illetőleg leírnunk azon eseményeket, melyek folytatólagosan itt folytak le. — A világosi fegyverletétel után az oroszok visszavonultak az országból és általvette a hatalmat Magyarországon az osztrák önkényuralom. Az ország legjobbjai vagy vértanúi halált leltek, vagy fogságban sínylődtek, az osztrák hatalom Magyarországot egyfelől az összbirodalomba beolvasztani, más felől a nemzetet germanizálni tartotta feladatának. Borsodvármegye egyformán szenvedett az ország összes vármegyéivel, de titkon és bizalommal a jövőre ápolta a honfiúi erényeket és várta az időtől, külföldi bonyodalmaktól az ország sorsának jobbrafordultát. A német uralom gyorsan berendezkedett, átvette a megyei adminisztratiót, túlnyomólag idegenből hozott hivatalnokot, úgy a közigazgatás, mint a törvényszék tisztikarába, az administratiót s törvénykezést németté tette, felállította a cs. k. csendőrséget, bekívánta nagy büntetés terhe mellett mindenkitől a lőfegyvert, a Kossuth bankót nagy büntetés mellett bekívánta melyet nyilvánosan a miskolczi megyeháztéren egy nagy bükkfa máglyán ünnepélyesen elégettek a nélkül, hogy bárki is vagyonának csak legkissebb részeért is valamely legcsekélyebb kárpótlást kapott volna. A vármegyei főispáni és az alispáni állások megszűntek, ezek helyett megye főnökök és főnöki I. és II. osztályú biztosok neveztettek ki. A sorsnak különös véletlenje, hogy mindjárt a 49-iki