Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

Junius 23. hólt-meg, Paulikovics Pál, az egri káptalan' ügyvéde. Junius 24. voltam, a' Hámorban, már tegnap aggasztó hírek szárnyaltak, az oroszoknak tájékunk felé közelítéséről, ma pedig, Sáros, és Abaúj megyei menekültek is érkeznek Miskolczra. Junius 25. A' zavar, és aggodalom nevekedik. Junius 28. Az orosz sereg közeledik, Miskólczból, a' mi haderőnk Pest felé vonult. Megyei,- városi tisztviselőink eltávoztak, valamint kevés kivétellel, a' hívatalképes egyének is. Miután tehát testvéreim is elmentek Miskolczról, én és távoztam, d:u: Parasznyára mentem, Juhos Jánoshoz szálltam, kinél voltak már Miklós öcsém, Apostol Pali, Szűcs István bátyám, Faragó György. Julius Jul. 1. átköltöztünk Varbóra, Fodor István' házához. Jul. 5. estve Tardonára mentünk, szálva voltunk, részint id. Nagy Sámuel református rector úrnál, részint fiánál ifjabb Nagy Sámuel ügyvéd úrnál. Jul. 8. estvefelé Parasznyán száltunk, Szilágyi Sámuel volt református lelkész úrhoz. Jul. 10. Miskolczra visszajöttünk. A' fő erő már kivonult, kevés katonaság maradt, és a' betegek. Tizenhárom napi bújdosásban hazánk' jövője, Miskolcz, és Borsodmegye' közelebbi pusztítatása, nyugtalanítanak, és a' foglalatosság nélküli élet. Több menekültek valának, az általam meglakott helyeken is, kik miatt, az eggyügyű falusiak, kelletinél inkább nyugtalankodtak. Mit érezni reám nézve leverő vala. Az okosabbak' részvéte pedig annál inkább felemelt. Különösen említnem kell, a' tardonai rector' családját, varbói református lekész Juhos Mihály, és parasznyai lakos Szilágyi Sámuel urakat. Parasznya' lakosai attól tartottak, hogy g. Szirmay tornyukat lelöveti, mellyből fiát, midőn alispánságra corteskedett, meghaji-gálták, a varbóiak illyesmitól nem féltek, mivel tornyuk, együgyűségük miatt eldűllött, t:i: annak felső részét a' több évi ázás miatt elporhadt falra építek a' parasznyaiaknak eleget mondánk hogy g. Szirmai nem az ő tornyuk' szétlövetése miatt csatlakozott az orosz sereghez; de rögeszméjük bé nem vett semmi capacitatiót. Innét Varbóra költözvén, ott sem lehettünk nyugalomban, a' három utóbbi napokban, ugyan annyiszor riadt-ki, a' falu' népe, először eggy orosz miatt, ki előfogatot jött rendelni, másodszor minden