Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

alap nélkül, utoljára pedig azért mert Parasznyára, mintegy Száz orosz, ment-bé; ezek azonban reggelit kapván nem tettek semmi rendetlenséget. Elunván, ezen rémítgetéseket Tardonára vonultunk, 's ottan csak eggy napot tőltheténk háborítlanúl; de már jul. 7-én dél felé a' cserjébe húztuk magunkat, eggy a' szállásunkra menekült megyei hivatalnok rémitgetései miatt, és csak estve mentünk bé, a' faluba, eggy orosz csakugyan jött is, eló'fogatot rendelni. Jul. 8-n pedig az érintett hivatalnok hazafelé indulva az útról visszalovagolt még jobban rémítve bennünket. Látván, hogy bármerre menekülünk, nyugtalanítandnak az eggyügyüek, és gyávák mit tudunk mást tenni, mint Miskólczhoz közelebb vonulni, igy tértünk vissza Parasznyára, oda érkeztünkkor az egész falu iszonyú féléimben volt, a' szomszéd Ragyistyán' raboltatása' híre miatt. Térjünk, már most röviden a' Miskolcz, és vidékebeli eseményekre. Székvárosunkba, az orosz sereg, Junius 29-én Péter Pál napján vonult bé. A' fővezérséget Paskevics general viselő, véle valának az orosz czár' fia Constantin herczeg, G. Szirmay István, császári biztos, g. Zichy Ferencz országos fóhiztos, Nagy Ferencz, diósgyőri uradalom' volt ügyésze, ki még, a' télen Schulczig császári tábornok seregével ment-el, Miskolczról. — Az orosz sereg, rémítő cholerat hozott magával, határunkra pedig pusztítást. Holtak naponként százon felül is. Az iskolák, árúszínek, betegekkel tóltettek-meg, légünknek megromlása aggodalmat okoz, valamint a' roppant drágaság, 's a' magyar bankjegyek' forgalmának megszűnte is. Városunk' elpusztított határára fájdalom nélkül tekinteni nem lehet, szántófőid, és réteken pusztaság emlékeztet, a' barbár kezekre, a' szóllőkben is tétettek gázlások, a' zsúpos kunyhók pedig megkopasztattak. Ennyi kár, még nem érte Miskólczot, a' dúsan megáldott határnak, csak a' diósgyőri völgyön lévő, és partos részei, menekültek meg, a' dúlástól. Rablások leginkább csak, a' város' külrészében történtek. A reformátusoknak úgy nevezett új egyháza elvétetett, hogy raktárul használhassák; de többek' kérelmére a' kulcs vissza adatott. Felső Zsolczán, özv. Plathy Imréné asszony ifj. Szathmáry Király Pál, Alsó Zsolczán, B. Vay Lajos főispán, Gencsi László, első alispán temérdek károkat szenvedtek. Az eltávozottak helyébe tisztviselők tétettek, Mári Pál ügyvéd lett volna alispán, de nem igen működött, Bárány Bertalan fő szolgabíróvá, László Jósef város bírájává ne-