Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

za; nem sokára, hadnaggyá neveztetetett-ki, a' 22-k honvéd-zászlóaljhoz; Decemberben Marmarosba ment. Lajos, tiszteletbeli eskütté lón; a' borsodiakkal, a' pákozdi, és schwechati csatákban részt vett, Kálmán, a' pesti ipartanodából haza jött, még Májusban, mivel, az feloszlott; azért is itthon feltanodánkat járá. Az év' utolsó napján, azonban, a' Pesten megnyilandó hadi főtanodába ment, melly 1849. Januárban ugyan életbe lépett; de, a' császáriak által kevés napok múlva eloszlatott. Én az ügyvédi pályán, minél kevesebbet működtem, mivel foglalatosságainknak, a' köz zavarok gátot vetettek. A' borsodiak' táborozása alatt megyénket, mint eggyik helyettes jegyző szolgál-tam, a December végén, és 1849. Januar' elején történt kassai táborozásban, és az ütközetben részt vettem. 1848. aratása középszerű, szőlleink jól viselek magokat, mivel a' mellett is hogy, az őszi essőzés megrothasztá sok, és jó boraink lettek. 1849. Junius 3-án értesültünk, arról, hogy az országgyűlés, és kormány Debreczenból, immár Pestre kőltözend által. Utolsó ülés volt Maj. 31-én. Az országgyűlés most félbeszakasztatván Julius 2-án fog Budapesten újra megnyílni. Junius 4. a' közlönyben kijött, az újonnan alakított Hétszemélyes, és országos /:az előtt királyi:/ tábla' tagjainak névsora, azoknak régibb személyzete, kevés kivétellel, hivatalától megfosztatott, mivel a' császáriak elól Debreczenbe el nem költöztek. Junius 6-án országos bojt. Junius 12. Hólt meg, choleraban Levandovszki Szilárdné. Junius 13. a' cholera, ugyancsak erőre kapott, 's néhány órák alatt áldozatává teszi az embert, Máry Pálné asszonyt hirtelen elvitte. Jun. 14. feküdtek halva, a' choleranak következő áldozatai: Dálnoky Károly középponti fő eskütt, Heischer Adolf ügyvéd, Schweizer Adolf czukrász. Jun. 15. pedig, értesültünk, Gyika Tamás városi tanácsnok, Váczi István építő mesternek, choleraban hirtelen lett elhunytukról. Jun. 17. hólt meg, Lengyel Jósef úr, 52-dik évében, közrészvét kíséré sírjába ezen igen becsületes, és hasznos férfiút. Mint igen ügyes számoló, a' megyénél és református egyháznál számos küldetésekben munkálódott. Jun. 18. érkezett haza, Kálmán öcsém nagy Győrből, az első honvéd zászlóalji irodából, hol, mint tizedes munkálkodott, három hónapi szolgálata után, megvált a' katonáskodástól.