Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

biekbe belé vannak szőve, emlitenem kell még azt, hogy reá, leendő rendeztetésénél fogva, szép jövő vár. Azonban, fájdalom, a' rendezés, harczi körülményeinknél fogva el sem kezdetett. Lakosai összveíratván kitűnt, hogy, a' híresztelt harminczezer helyett, van csak húszon eggyezer néhány száz. Városunk' tekintélye sokat nyert, az által, hogy, a' törvény, két képviselőt adott, fontos körülmény ez, mert Miskolcz, minden jó szelleme, 's népessége mellett is, századok ólta nem volt képviselve az országgyűlésén. Miskolcz, — és a' kebelbéli református egyházra örvendetes az, miként lelkészeinek eggyike Apostol Pál úr léptetett-elő, a' tiszán inneni egyházkerület' Superintendensi hivatalára, kinél azt jobban senki meg nem érdemli. Városunk, kivált az év' vége felé, egész harczias arczot öltött, még martiusban jött, itt létre, a' fellyebb említett, mint eggy hétszáz főból álló nemzeti őrsereg, jól fegyverezve, azután a' törvényi nemzetőrség dzsidákkal, kaszákkal mert, a' puskákat táborba vitték, a' honról kiindultak, szolgálatuk' kiteltével pedig az álladalom vette által. Toborozás' utján a' veres sapkások közé számosan állottak, a' 22-dik honvéd zászlóalj itt szerkeztetett. Német aula- és lengyel legiobeliek számosan fordultak meg itten. Decemb. 12-e. a' legréműltebb napja vala, Miskólcznak, a' kassai retirálás miatt. Dec. 18-án hallánk dörögni, a' szikszai csatánál működött ágyúkat. Dec. 29. 30. felső Zsólcza felőli határunkban tábor feküdt; az ellenségnek igen valószínű jövetele azomban elmaradván, az év' utolsó napján táborunk utánna indult, melly azomban, Kassánál, 1849. Január 4-én Schlick serege által szétveretett, a' borsodiak azonban, itt is lehető legjobban viselek magokat. Házunk' népe, és családunk' életéből említendő; Ez évnek Martius óltai zavarai folytonos aggodalomban tártának bennünket, olly sok nemei merűltek-fel, annak, mellyekről fogalma sem lehet ki még illy időket nem élt. Azomban, az isteni gondviselés megőrzött minden nagyobbszerű csapástól. Bertalan öcsém, egésségi tekintetből Gráfenberget látogatá-meg, ugyan ő, távollétében, megyénknél tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett-ki. Hazajövetelekor, Septemb. havában honunk nagy zavarban lévén, ő ennek oltalmára ajánlá fel magát, elsőben is, a' borsodi táborba szállott, honnét kevés napok múlva betegen jött ha-