Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

Élén e két hadoszlopnak: a Bodva mentén Pöltenberg hadosztálya, a posta-úton pedig Auliché haladt. A menetterv szerint: február 20-án amannak Edelény, emennek Szikszó színvonalára kellet érnie. A mondott napon az Aulich-hadosztály Forróból Szikszóra menet közben Dembinskitol olyan közvetlen parancsot kapott, mely szerint a postaútról nyugatnak letérve, mentül szakadatlanabbul Sajó-Szentpéterig folytassa menetét. Magam be akarván várni néhány biztos hírt a Götz és Jablonowski dandárok mozdulatairól: Kassán késlekedtem és csak hadtestem utolsó csapataival együtt hagytam el a várost; s így történt, hogy Aulich hadosztályának irányváltozása felól csak utólag Aulich ezredes jelentéséből értesültem. Hogy eme letérítés a miskolczi útvonalról csak részleges és múlékony-e? vagy pedig valamely egészen új, talán a losonczi útra áttett működési vonalnak a kiindulási pontja volt? ez volt most rám nézve a legfontosabb kérdés! mert tőle függtek azon okvetlenül szükséges intézkedések, miket előre gondoskodólag a sereg élelmezése végett meg kellett tennem. Leghamarabb Dembinski főhadiszállásán remélvén az óhajtott felvilágosítást megkaphatni: február 21-én mindenekelőtt oda siettem. Dembinski éppen távol volt, segédeivel együtt: a főhadiszálláson senki sem tudta nekem a kívánt felvilágosítást megadni. Ezen bizonytalanság a VII. hadtest mostani tényleges széthelyeztetése felől, a mely hadtestből két hadosztálynak (Aulich és Pöltenberg) az eredetleges menet-dispositio szerint már 21-én Miskolczon kellett volna lennie; meggyőződésem, hogy ezeknek élelmezéséről Dembinski az új elhelyezés környékén jókor előre bizonyosan nem gondolkodott! s hogy így aztán a szóban forgó két hadosztály legalább aznap, vagy éhséget szenvedni, vagy a legszükségesebb ennivalót erőszakkal requrálni kénytelen; s azon aggodalmam, hogy ez s efféle demoralizáló behatások ismétlődése esetében (miket pedig a jelen esetben könnyű szerrel ki lehetett volna kerülni) a VII. hadtest eddigi fegyelme tönkre megy: mindezek arra indítottak, hogy az új fővezért egy irott fölterjesztésben azon hátrányokra figyelmeztetessem, melyek fegyvereink sikerére nézve okvetlenül be kell hogy következzenek, ha ő egy-egy hadtestnek egyes részeit közvetlenül küldözgeti erre meg amarra a nélkül hogy egyúttal felőle azt értesítené, a ki az egész hadtestnek