Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

Ámbár ezen éjjeli rajt'ütés azon tetemes veszteség miatt, melyet maga a meglepő ellenség szenvedett ez alkalommal, nem is volt sikerültnek mondható: benne mégis tanulságos mutatványát kaptuk azon katonai elszántságnak, mely Schlick gróf hadtestét kitüntette; miből előre gyaníthattuk, hogy a felső Tiszához tervezett keresztültörésünk útjában mekkora nehézségekkel keilend megküzdenünk; ezeket legyőzni pedig annál inkább sietnünk kellett, minthogy a Vág völgyéből egyesülten minket utóiérni törekvő Götz és herczeg Jablonovski cs. tábornokok dandárjai, szövetségeseikkel, a tót népfölkelőkkel együtt már csak két napi jaromásra hátunk mögött álltak és az innen hátul várható támadások, combinálva az elül szembe utunkat álló gróf Schlick egyidejű erélyes ellentállásával, nagyon könnyen vereségünkre vezethet. Nyitva állt ugyan még egy kibúvó előttünk, melynek felhasználásával lehetőnek látszott, hadtestünknek a Klapka ezredesével való egyesülését viadal nélkül eszközölni és legott délről és délnyugatról egyszerre - Mészáros hadügyminiszter eredetleges eszméje szerint - támadni meg gróf Schlick altábornagy hadtestét. E kibúvó: hadtestemnek Iglóról a Bodva folyócska völgyébe való áthelyezése volt, — két hadoszlopban, melyek egyike Rosnyóbányán, Hárskuton, Almáson, Görgőn, Tornán át Sepsibe, - a másik Svedlér, Remete, Stósz és Meczenzéf felé Jászóra menne. De ekkor meg az ellenségnek is módjában áll vala, a mi hadtestünk által széjjelválasztott erőit szintén egyesíteni; s azonkívül a Schlick-hadtestnek már eddig is elhíresztelt győzői hírneve katonáinknak még jobban imponált volna. Az indokok, melyek ama kibúvónak mellőzésére birtak, túlnyomólag erkölcsi természetűek voltak és ugyanezek indítottak a Branyiszkó bérezi műútjának rohammal bevételére, míg a Hernád völgyében Korompán és Kluknón át csupán tüntetéseket rendeztünk. S ugyanezen erkölcsi okokból küldtem a Branyiszkó rohamához a legkevésbbé megbízható csapatot előre. Hozzá nem értők bőbeszédű nagyításai következtében a Branyiszkó hegyi útja egy útszorosnak, még pedig nyugat felől bevehetetlennek hírében állt. A Branyiszkónak nekimenni: akkoriban annyit jelentett, mint szarván fogni a bikát. S éppen erre akartam én gyalogságunkat, melyre bizakodni - kevés zászlóalj kivételével - még mindég nem lehetett, végre-valahára rákapatni. Képezték Guyon hadosztályát pedig a következő gyalog honvéd zászlóaljak: a 33-ik, mely január 21-én Szélaknánál teljesen