Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

ágyú vesztesége mellett visszaveretett, s kénytelen volt ismét Makiárra visszavonulni. Ez alkalommal egy szomorú eset történt. Legjobb barátaim egyike, Udvarnoky Géza, aki öt évig szolgált velem együtt a gárdában, s akit törzskaromba osztottam volt be, egy félreértésnek esett áldozatul. Ezt az esetet annyiszor megbeszélték már, hogy én a régi sebet nem akarom újból fölszakgatni. Csak arra emlékszem, hogy estefelé hozzám jött Máriássy ezredes, hasonlólag régi gárdista, s fájdalomtól elfogódott hangon közölte velem, minó' szomorú sors érte szegény barátunkat. Udvarnokyt el kellett volna fogni. O egy pohárral tán többet ivott, mint amennyi különben szokása volt, ellene állt az ó'rségnek, Görgey odajött, s anélkül, hogy csak meg is kérdezte volna, hogy kicsoda és mit követett el, irgalmatlanul levágatta!! Máriássy a legnagyobb mértékben el volt keseredve Görgey ellen, s én csak osztozkodni tudtam érzelmeiben. Február 28-án szemben állott egymással a két ellenséges sereg. Az összes hadtestparancsnokok kérték Dembinskit, hogy kezdje meg újból a harcot, miután mi tulajdonképpen nem verettünk meg, s a csapatok magukat most egyesülve látva lelkesedéssel teljesítenék kötelességüket. Az öregúr nem akart ebbe beleegyezni. Ellenkezőleg: rendeletet adott ki a Tiszán át való visszavonulásra. Én rendeletet kaptam, hogy most már újból egyesült hadtestemmel s a II. hadtest egy osztályával fedezzem a visszavonulást, mely célból március 1én Egerfarmost kellett megszállnom. A VII. (Görgey-féle) hadtest divíziói Lövőt, Szentistvánt és Négyes voltak megszállandók, s Dembinski a főhadiszállást Ivánkán akarta felütni. Én kénytelen voltam az elvonulást az ellenség szeme láttára hajtani végre, amely főerejével Maklár előtt állott. Nem csoda, ha - alighogy Egerfarmosra megérkeztem - jelentést kaptam, hogy az osztrákok Szihalom felől gyors léptekkel közeledve ellenem vonulnak. Két divízióval ellen álltam az ellenségnek, a többit visszaküldtem az Eger folyón át, ahol a poroszlói országúton a cheval foglaltak állást. A bekövetkezett harc meglehetős heves, és veszteségem nem jelentéktelen volt. Én lápok és mocsarak közé voltam beszorulva (a főparancsnok helyismeretének bizonysága), nem tudtam csapatom erejét kifejteni, s csak az ellenség határozatlanságának s túlságos óvatosságának köszönhettem, hogy az éj beálltáig megtarthattam