Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

állásomat, és miután előbb minden poggyász és hadiszer biztonságba hozatott, végre magam is, anélkül hogy üldöztettem volna, a legnagyobb rendben megkezdhettem a visszavonulást. Az ellenség az egész napon át meglehetős heves ágyúzásra szorítkozott csupán, s csapatait csak akkor küldte a falu ostromára, midőn már hadtestem legutolsó embere is régen átkelt az Egeren. Innen az út Poroszló felé leírhatatlan rossz volt, annyira, hogy a lövegeket, hadiszereket, társzekereket csak a legénység legnagyobb megerőltetésével lehetett tovább szállítani. Az ellenség nyugodtan engedett bennünket Poroszlóig visszavonulni, ahonnan másnap a Tiszán át Tiszafüredre mentünk vissza, s ott szállottunk táborba. Görgey fedezte egyik hadosztályával visszavonulásunkat, s aznap Poroszló előtt maradt állásban. Harmadikán este Görgey is bevonult Tiszafüredre, ahol még aznap este megtartatott a magasabb tiszteknek az a gyűlése, melyben Szemere, a kormánybiztos elnökölt, s amelynek tagjai a főparancsnoknak bizalmatlanságot szavaztak. Dembinski intézkedéseit valóban oly gondtalanul s a viszonyok oly nagy mérvű nem ismerésével tette, hogy az ellenség részéről csak némi erélyre lett volna szükség, hogy bennünket a legkétségbeejtőbb s legválságosabb helyzetbe hozzon. A vidék, melyen Dembinski szándéka szerint, az ellenségtől néhány mértfödnyire, a sereg tábort kellett volna hogy üssön, a mocsaras tiszai lapály volt, ahol ellenséges támadás esetén egyik hadtest a másiknak nem segíthetett volna az utak használhatatlan volta miatt, s ahol mindannyiuk számára csak egyetlenegy visszavonulási vonal volt, a Poroszlóról Tiszafüredre feneketlen posványokon át vezető töltés. A kormánybiztos fölkéretett, hogy Dembinskinél oda hasson, miszerint az vagy hadi tanáccsal vegye magát körül, vagy pedig teendő intézkedéseit előbb a hadtestparancsnokkal beszélje meg. Szemere igyekezett a fölgerjedt kedélyeket lecsillapítani, s elment Dembinskihez, hogy közölje vele a gyűlés határozatait. Dembinski azonban hallani sem akart semmiféle haditanácsról, s így következett be az a tény, mely sajnálatos ugyan, de amely elól tovább nem lehetett kitérni: a sereg fölmondta az engedelmességet az idegen főparancsnoknak. Szemere nem mulasztotta el az ellenszegülés e súlyos tényét Debrecenbe hírül adni, s Kossuthot és Mészárost kérni, hogy rögtön Tiszafüredre jöjjenek, hogy seregben a megzavart rendet újra