Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)
Másnap hadtestem a miskolc-egri országúton állott, hogy ottmaradjon Dembinski rendelkezésére. Értesülvén, hogy egy osztrák lovassági osztály a Károlyiak kompolti várában az ottani istállókba kényelmesen bekvártélyozta magát, Dessewffy ezredes által néhány század lovassággal megtámadtattam. Az ellenség szétrobbantott, s meglehetős számú halott és fogoly hátrahagyásával Gyöngyösre menekült vissza. Ezen és a következő' nap folyamán számtalan parancsot és közlést kaptam a főparancsnoktól, amelyek egymásnak nemritkán ellentmondottak, úgyhogy végül már nem tudtam, mi lehet tulajdonképpeni szándéka és célja Dembinskinek. Most Egerből kellett volna az ellenség mozdulatait megfigyelnem, majd meg egyetlenegy lépést sem tenni előre, nehogy Mezőkövesdtől messzire eltávozzam; - egyszóval: láttam, hogy a főparancsnok hadi műveleteinek főcélja felől magamagával sincs tisztában s örökös izgatottságban kell hogy legyen. Egy napon, midőn több mérföldnyi távolban sehol nem volt előttem ellenség, néhány órára Miskolcra mentem, hogy ott csapataim élelmezése végett intézkedéseket tegyek. Alig jutott ez a főparancsnoknak tudomására, midó'n tőle a következő, a legnagyobb mértékben sértő rendreutasítást kaptam: Éppen most hallom — írja —, hogy ezredes úr tegnaptól mára itt időzött. Noha nem hihetem, hogy egy parancsnok oly kevéssé ismerje kötelességét, hogy az ellenség eló'tt csapataitól eltávozzék, midó'n ez esetben a főparancsnoktól kezdve az utolsó altisztig senki sem képez kivételt - mindazonáltal meg kell önnek jegyeznem erre a rám nézve felette kellemetlen hírre, hogy ha ezredes úr hadtestét még egyszer az én határozott engedélyem nélkül elhagyná, kénytelen lennék önt parancsnokságától felfüggeszteni s azonnal Debrecenbe küldeni, hogy a továbbiakra a minisztérium ítéljen ön fölött. Be kell vallanom, hogy ez átirat olvastára minden jobb érzetem föllázadt. Föllázadt ez irat hangjáért, föl arra a gondolatra, hogy egy idegen, aki a mi viszonyainkat, értelmeinket, jellemünket nem ismerte, aki eddigelé csak hadvezéri talentumai elégtelenségének adta bizonyságát, aki a hazának még legkisebb szolgálatot sem tett: hogy Dembinski tábornok elég szerénytelen egy magyar sereg vezérével - akit mégis megilletett némi szabadság mozdula-