Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

taiban — ily tiszteletlen és brutális módon bánni. Ettől fogva vége volt a mi barátságunknak; engedelmeskedtem ugyan parancsainak, de személye iránt a ragaszkodásnak vagy rokonszenvnek utolsó szikrája is kialudt szívemből. Miután február 12-én a hadügyminiszter rendelete folytán Görgey is Dembinski parancsai alá helyeztetett, előbbi parancsot kapott, hogy egész hadtestét minél előbb Miskolc környékén összpontosítsa, hogy ott a más hadtesthez csatlakozzék. Dembinski mostantól fogva a tiszafüred-egermiskolci háromszögben három hadtest (az I., II. és VII.) fölött rendelkezett, melyek együtt mintegy harmincezer főnyi sereget képeztek, kitűnő lovassággal és tüzérséggel voltak ellátva. A III. hadtest, mely Damjanich és Vécsey divízióiból állott s az alsó vidékről jött, közeledett immár a Közép-Tiszához, ahol az általános támadást kell vala megkezdenie, az ellenség állását Szolnoknál, a pestszolnoki vasút végpontjánál megtámadnia. Mindjárt, amint Dembinski és Görgey legelőször találkoztak személyesen Miskolcon, a két vezér között oly kínos szóváltásra került a dolog, mely jövendő viszonyukra semmi jót sem ígért. Dembinski parancsait többnyire közvetlenül az osztályparancsnokokhoz intézte, anélkül, hogy arról a seregvezéreket előbb értesítette volna, ami a csapatok hadászati összeköttetéseit, sőt nemritkán azok élelmezését is nem kevéssé zavarta. Görgey ezt meglehetős kemény szavakban szemére hányta, s ebből támadt az első meghasonlás. Ezalatt Schlik Pétervásáron és környékén foglalt állást, ott a legnagyobb biztonságban ringatta magát, s a legtávolabbi sejtelme sem volt arról, ami nálunk történt. Midőn erről értesültem, elhatároztam, hogy Schliknek legelőbbre tört csapatait, különösen azokat, melyek Pétervásáron feküdtek, meglepjem. A rohamnak 24-én napfelkölte előtt kellett volna megtörténnie. Nem mulasztottam el ezen szándékomról Dembinskit már 22-én értesíteni, s beleegyezését kikérni. Ehelyett azonban ismételten éles szemrehányásokat kaptam tőle. O roszszallta a meglepetésre általam megtett intézkedéseket; rosszallásának a következő goromba levélben adott kifejezést: Dacára annak, hogy önnek azt a határozott parancsot adtam, miszerint Egert és Makiárt megszállja, különben pedig minden mozdulattól tartózkodjék -, mostani jelentéséből azt a szándékát olvasom ki, hogy ön ismét támadni és Pétervására ellen akar nyo-