Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

alkalmazkodni az adott körülményekhez.

2 Londonban, majd Párizsban a magyar politikai emigráció élharcosai közé tartozott. 1850-ban előbb Londonban, majd Lipcsében, angolul, illetve németül jelent meg kétkötetes összefoglalása a magyar szabadságharcról. Ez volt az első összefoglaló, s reális mű magyar szemmel a magyar szabadságharcról. 1851-ben ezeket újabb, német nyelvű viszszaemlékezés kötete követte. Ebben a szabadságharc történetét a tavaszi hadjárat végéig mutatta be, tehát addig, ameddig ő is részese volt az észak-magyarországi eseményeknek Tokajtól, Miskolcon és Eger városán át a kápolnai csatáig. Első monográfusa, Lengyel Tamás írta e kötetéről, hogy „ott hagyja tehát abba az események elbeszélését, ahol az ország ügye a legjobban állt."

3 1886-ban „Emlékeiből" címmel jelent meg harmadszor összefoglaló munkája a szabadságharc eseményeiről. Ekkor már természetese?! Magyarországon élt, s aktívan részt vett a közéletben is. Munkája egy évvel később németül is megjelent.

4 Az emigrációban és Magyarországon írt munkái között nemcsak szemléletben, „látószögben" van különbség, hanem időben is. Az első és a harmadik kötet megjelenése között eltelt három és fél évtized alatt London, Párizs után Konstantinápolyban is megfordult. A krími háború kitörésekor, 1853-ban felajánlotta szakértelmét és szolgálatait a török kormánynak, a cári Oroszország elleni háborúban. Itt csalódnia kellett, hiszen nem kapta meg sem a dunai török front főparancsnoki tisztét, sem a kaukázusi seregek feletti vezénylés lehetőségét.

5 Sovány vigasz, hogy ez nem személyének szólt, hanem az időközben megváltozott politikai-diplomáciai viszonyok következménye volt. Az egykori honvéd tábornok ezt követően, de még az 1850-es években pénzügyi hozzáértéssel „bankári karriert" is befutott. Igy fordult meg Párizsban a francia császár unokaöccse palotájában, majd Torinóban a piemonti miniszterelnök környezetében, mindkét helyen politikai álmokat kergetve, terveket formálva. Az 1867. évi kiegyezést követő általános amnesztiával élve hazatért, de az itthoni gazdasági-pénzügyi életbe már igazán nem tudott bekapcsolódni. Összességében ez mondható el politikai szerepvállalásáról annak ellenére, hogy a kiegyezés után képviselőnek vá2 Lukács L: 1984. 40-41. 3 vö: Katona T: 1886. 10. 4 vö: Katona T: 1886. 10. 5 Csorba L: 1994. 66-67.