Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)
lasztották. Az 1870-es évek végén katonai szaktanácsadó Konstantinápolyban, s visszatérte után fordul figyelme ismét az írás felé. Ennek terméke az 1886-ban megjelent Emlékeimből c. műve. (Ekkor más 66 éves, s a kötetben így jelenik meg saját kora, s a szabadságharc óta eltelt idő, az események átértékelődése, egyes személyiségek más minősítése.) A továbbiakban ennek a kötetnek a VI-VII. és VIII. fejezetét idézem, 6 amely részben a kormány és az országgyűlés debreceni helyzetéről, majd arról szól, hogy miként történt kinevezése a felső tiszai hadtest parancsnokává. Olvashatjuk Szemere Bertalan levelét, amelyben kifejti véleményét a magyar hadsereg „gyenge" állapotáról, a vereségek okairól. Ezt elfogadva adta ki első napiparancsát Klapka 1849. január 15-én a tokaji főhadiszállásról. A gyötrődése valóságos alapú, s probléma-látása is helyes. Tokajban neki a debreceni országutat kellett védenie, de ugyanakkor úgy védeni a Miskolci-kassai utat, hogy védje a Miskolc-pesti utat is. Miskolcra kellett volna vonulnia, de Tokaj térségében Debrecent kellett óvnia. Ekkor fogalmazta meg, hogy „Miskolc megszállásának fölibe állítottam Tokaj biztos megoltalmazását". Ezen a helyzeten látszott segíteni Görgey „előkerülése", s Kassára történő bevonulása. Görgeyvei ekkor még minden további lépésben, elképzelésben egyezett a véleménye, s ezt zavarta meg Dembinszky kinevezése a tiszai hadsereg főparancsnokává. Egyikük sem bízott az új főparancsnokban, s ez fordítva is így volt. Dembinszky gőgösséggel párosult hozzá nem értése ekkortól érhető tetten. Ezek már 1849. februárjának eseményei, amikor Miskolc válik a gyülekezés és a kápolnai csatához való felvonulás központjává. Igy jelenik meg Miskolcon Klapka, Aulich, Damjanich, a Görgey parancsnoksága alatt maradt hadtest négy hadosztályparancsnoka, s természetesen a főparancsnok, Dembinszky. 7 Nevezhetnénk ezt a „nagy találkozót" a magyar szabadságharc fordulópontjának is, hiszen itt éri el csúcspontját a főparancsnok elleni bizalmatlanság, amely később leváltásához vezet, csak közben megtörténnek a kápolnai, a kövesdi események, s a visszavonulás a Tisza túlsó, tehát bal oldalára. Klapka megfogalmazásában: „engedelmeskedtem ugyan parancsainak, de személye iránt a ragaszkodásnak, vagy rokonszenvnek az utolsó szikrája is ki6 Klapka Gy: 1986. 81-108. 7 Szendrei J: 1911. 59, 85-86, 92-98, 110-115, 187.
