Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

Minthogy Danielis Görgeivel együtt Kossuthhoz voltak meghiva ebédre, igy előbbi nem időzhetett tovább nálam, hogy nekem még egyetmást elmondjon a kápolnai nagy csatáról és a hadsereg ujjongásáról, midőn Kossuth azt meglátogatta. Ebéd után Görgei és Danielis hozzám jöttek, de csak azért, hogy elbúcsúzzanak tőlem; mert elhatározták, hogy azonnal visszautaznak a táborba. Közöltem Görgeivel, hogy márczius 15-én utána megyek a táborba. Elmenetele előtt azért még arra tett figyelmessé, hogy 16-án Tokajban bált fog rendezni a Ferdinánd királytól előző évben adott alkotmány tiszteletére és arra engem is meghivott. Keserű gúny volt abban, hogy Görgei az alkotmányadást szándékozott megünnepelni, melyért csatáztunk és kardot rántottunk. Miután ezen urak elutaztak, elmentem Duschek államtitkárhoz. Ez kézbesítette nekem az utalványt az állampénztárhoz és megkért, hogy vigyek el egy levelet a nejéhez Budára, a mire szivesen vállalkoztam. Az utalvány kézbesitésekor azt mondotta nekem: „Jöjjön vissza hozzánk szerencsésen! Ön, tisztelt báróné több áldozatot hoz a hazának, mint némely férfiú. Hányszor csodálta meg Kossuth, a miniszterek és sok más a bátorságát, kitartását, melylyel kiküldetéseit telj esitette. Biztosithatom arról, hogy a kormány az ön tetteit méltányolni fogja!" Szívélyesen megköszöntem neki a hizelgő dicséretet és elmentem aztán az állampénztárhoz, a hol nekem 140.000 forintot osztrák papirosokban kézbesítettek. Innen ismét Kossuthhoz mentem. Az illető levelek és iratok már készen voltak és Kossuth tréfálkozva kérdezte tőlem, hogy milyen szerepben óhajtok ezúttal utazni? Azt feleltem neki, hogy mint divatárusnő. Mosolygott és még vigabb lett, midőn azon divatczikkek egy különleges jegyzékét mutattam be neki, miket beszerezni szándékoztam. Mert a tavasz közelgett, csupa könnyű divatárukat állitottam össze, de a legnagyobb pontossággal és gondos választékban. Kossuth még egyszer emlékeztetett a különféle megbízásokra és azt mondotta még, hogy ő maga is szándékozik a táborba menni, a hol valószínűleg találkozni fogunk. Ez engem azon véleményre hozott, hogy Kossuth nem igen bizott a viszonyokban, a táborban és mindennél maga is ott akart lenni. Miután engem, mint mindig, most is Isten oltalmába ajánlott, visszatértem szállodámba. A következő nap reggeli szürkülete már a tokaji országúton talált engem. Saját fogatomon utaztam és kiséretül szobaleányom volt velem. Midőn Tokajba érkeztem, azon fogadóban szálltam