Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

za jólétének érdekétől sarkalva, Kossuth bizonyára gyakrabban oly sürgető tanácsokat és parancsokat osztogatott Görgeinek, a mik részben az ő katonai belátásába ütköztek, részben pedig nagyravágyását sértették; Görgei nagyon is gyorsan megfeledkezve arról, hogy előmenetelét egyedül csak Kossuthnak köszönhette, mégis ugy viselkedett, hogy nem csak ő és pártfogója, hanem az egész ország is tönkre ment. Most tehát az volt a főtörekvése, hogy egyedül álljon itt mint fővezér. A bányavárosokon át vezetett szerencsés téli viszszavonulása nagy dicsőséget és népszerűséget szerzett neki a hadseregben ugy mint az egész országban. Félt, hogy ebből veszt valamit, ha más áll felette. Nagyravágyása ezáltal megsértettnek érezte magát; ő csak egyedül akart fényleni, az egyedüli hadvezér és a haza egyedüli megmentője akart lenni. Sokszor volt alkalmam őt alaposan kiismerni; az pedig régi tapasztalat, hogy az asszonynak éleslátása tovább terjed és hamarabb keresztül hatol valakin, mint némely férfiúnak szeme. Görgei főhadiszállásán nemcsak, hogy kicsinylés uralkodott minden ellen, ami Debreczenben történt, a parancsok ellen, amik onnan jöttek, hanem Görgei még inkább igyekezett lázitani és szinte lelke volt annak a mérges leheletnek, mely a főhadiszállás közvetlen környezetén túl nem terjedt. Valóban kiváncsi voltam megtudni, melyen volt a viselkedése Kossuthtal szemben. Miközben még ezen gondolatokkal voltam elfoglalva, belépett hozzám Danielis ezredes, aki Görgeit Kossuthhoz kisérte. Görgei fogadtatását Kossuth részéről mint igen őszintét és szivélyeset jellemezte és nem talált elég szót annak dicséretére, hogy Kossuth milyen figyelmes volt Görgeivel szemben. Azon hizelgő szavakkal: „Katói jelleme meg ne ütközzék ezen külső kitüntetésen!", maga Kossuth tűzte Görgei mellére a katonai érdemrend második osztályú jelvényét. Görgei eltűrte ezt a kitüntetést anélkül, hogy csak valamit szólt volna. Továbbá azt ajánlotta Kossuth Görgeinek, hogy 100.000 forintot helyez azon czélból letétbe, hogy az Görgei nejévé legyen, mert a halál utóiérheti őt a csatamezőn és igy legalább övéit jó létben tudhatja. Görgei ezt az ajánlatot azzal utasitotta vissza, hogy nejét mint szegény nevelőnőt vette el és ha egy ellenséges golyó oltaná ki életét a becsület mezején, térjen akkor az vissza azon hivatásához, a melyben megismerkedett vele. Ennyire nagy volt Görgei büszkesége, hogy Kossuthnak semmiképen lekötelezettje ne legyen, inkább azt koczkáztatta, miszerint neje és vérrokonai a nyomornak nézzenek eléje.