Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

dig határozottabban láttam, mily veszélyessé készül lenni a szakadás és egész ékesszólásomat igénybe vettem, hogy megnyugtassak és engeszteljek. De ez alig volt lehetséges; a Dembinsky elleni gyűlölet már veszélylyel fenyegető' nagyságot ért el. Arra figyelmeztettem okét, hogy hisz minden a hazát illeti és nem Dembinskyt; a hol pedig oly nagy dologról van szó, minden kicsinyes tekinteteket el kell ejteni, és ha majd egymást kölcsönösen megismerik, máskép fog az ügy alakulni. Erre Gáspár ezredes, egyike a legkiválóbb huszártiszteknek azt felelte: „Mint közkatona léptem a hadseregbe, mert magamviselete és képességeim által akartam eló'menetelemet keresni. Ez nekem sikerült is. Ma becsületes igyekezetem és minősitvényemért huszárezredesi ranggal látom magamat megtisztelve. Perczel tábornok legjobb barátja voltam semmit sem cselekedett az anélkül, hogy engem megkérdezett volna; becsülte katonai ismereteimet és hű ragaszkodásomat ami jó ügyünkhöz. De ha most látnom kell, hogy mily kicsinyléssel bánnak velem és mennyire nem biznak bennem, biz ez nekem fáj. Dembinsky első fellépte is már mindnyájunkat elidegenitett; segédtisztjének őt »kegyelmes urnak« kellett szólitani, ez nem illik Magyarországba; általában nem használ ami ügyünknek a czimhajhászat". Eközben magához hivatott Dembinsky a segédtisztje által. Elbúcsúztam a tisztektől, mert sietségem miatt nem érkezésem őket mégegyszer láthatni. Midőn Dembinskyhez beléptem, nagy előzékenységgel fogadott és szobájába vezetett. Kérdésére, hogy mi újságot hoztam, azt mondtam neki, hogy a hetedik hadtesttel jöttem Kassáról Miskolczra, azon szándékkel, miszerint csak addig maradok ott, míg Kossuthnak és a kormánynak a mieink támadásáról hirt nem adhatok, mert azok erre várnak. De mert ez nagyon sokat késik, ugy kénytelen vagyok holnap Kossuthhoz visszautazni; talán küldeni fog tábornok úr Írásbeli magyarázatot a kormány várakozásaira vonatkozólag. Ezt nem akarta; ehelyett elbeszélte nekem, hogy két nappal ezelőtt az ellenség egy Szentpétertől 4 órányira fekvő községben 300 ló számára való eleséget rendelt, de annak átvételére nem jelent meg. Megengedtem magamnak neki azt felelni, hogyha várni akar addig, míg az osztrákok fogják megtámadni, ugy biztos lehet arról, hogy az meg fog történni, még pedig rettenetes erővel, mert amig ő hadseregével Miskolczon és Szentpéteren pihent, Schlick átvonult hadtestével Gömörmegyén és egye-