Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

Másnap délelőttre várták Görgei hadtestét. Dembinsky a két órányira fekvő Szentpéterre vonult. Miskolcznak majdnem összes lakossága, vénje és ifja, asszony és gyermek, szóval igen sokan, két órányira is elmentek az uton Görgei hadteste elé, hogy azt szivök egész melegével fogadják; az egész környék lakosai összegyülekeztek a város előtt és a városban, hogy a haza megmentőinek bevonulását szemléljék és hogy ezt a nagy napot örömben és vigságban töltsék el. Görgeinek és csapatainak fogadtatása itt is legalább oly fényes volt mint Kassán, de azzal az igen nagy külömbséggel, hogy míg ott az öröm és lelkesedés legnagyobb részben szinlet volt, addig itt az a becsületes és őszinte honfiak sziveiből fakadt, a legnagyobb fokban, természetes és kedves volt. A sok ezer torokból felhangzott „Éljen Görgei!" túlharsogta a katonazene hatalmas hangjait. Sok ezerén sirták az örömnek könynyeit. Hány asszony látta viszont a férjét, hány leány a kedvesét, hány szülő a fiát a harczrakész hős csapatok soraiban! Nem várták azt meg a derék miskólcziak, amig a huszárokat és honvédeket beszállásolták; minden polgár annyit vitt el magával házához, a mennyinek csak helyet adni tudott. Egész nap öröm és vigság töltötte be az utczákat, tereket és házakat. Luzsensky meglátogatott szállodámban és közölte velem, hogy másnap 11 órakor Moteschiczkyt fel akarja menteni hivatalától és tőle a pénztár maradványát átvenni; megkért aztán, hogy ennél én is legyek jelen, mert Kossuth ezt határozottan kívánta. Moteschiczky kezdetben vonakodott leszámolni és csak Kossuth irott parancsának előmutatásakor lett engedékenyebbé. Luzsensky még meghívott egy nagy ünnepélyre, melyet este a nemzeti kaszinóban tartottak Miskolcz polgárai és megígérte, hogy este majd eljön érettem. Dembinsky hadtestének több tisztje, akik látogatásra jöttek a városba, a többi között Gáspár ezredes, a Miklós huszárok ezredéből, felkerestek és megtiszteltek társaságukkal. Mindnyájukon látszott az elégedetlenség és kedvetlenség. Egy Kossuthoz szóló beadványt köröztek a tisztek maguk között, melyet már 60 törzstiszt irt alá és a melyben az ügyek állását méltóságos és komoly szavakkal kötötték a lelkére. Nem titkolták el badságharc bukása után a török hadseregben szolgált tovább. Testvérbátyja volt: Woronieczki Mieczyslaw (1825-1848). 0 Pesten szervezett önkéntes csapatot, s fó'leg a délvidéki harcokban vett részt. Honvéd alezredesként esett fogságba, a császári hadbíróság halálra ítélte, s Pesten kivégezték október 20-án. Vö.: Bona G., 1983. 337-338.