Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

abban a kedvezőtlen hangulatot, a mit Dembinskynek főparancsnokká történt kinevezése és tétlensége az egész tiszti testületben előidézett; nyiltan és bátran kimondották, hogy Dembinsky alatt nem szolgálhatnak többé, mert az bizalmukat teljesen elvesztette és inkább beadják lemondásukat, mintsem, hogy még tovább legyenek oly ember parancsnoksága alatt, aki miskolczi késedelmeskedése által oka volt annak, hogy Schlick Kassáról Gömörmegyén át elmenekülhetett és Windischgrätz seregével egyesülhetett. Dembinsky nem is értett ahhoz, hogy magának pártot teremtsen. Szigorú hallgatagsága és durva lénye elidegenitette tőle a tiszteket és tábornokokat, kiket bizalmával nem ajándékozott meg, velük soha semmiféle tervét nem közölte, hanem csak vak engedelmességet követelt tőlük; a szibarita élethez való előszeretete pedig elidegenitette tőle a közvitézeket. Igyekeztem, a menynyire ez egy asszonynak lehetséges, őket lecsillapítani és engesztelékenyebbé hangolni és azt mondtam nekik, hogy magam megyek Szentpéterre és meggyőződöm mindenről, onnan pedig sietek a kormányhoz, hogy Kossuthot tudósitsam. Váljon Perczelnek régi hadteste ily módon menjen tönkre? Soha! Már a háború kezdetén, a horvátokkal való csatákban megszerezték e hősök babéraikat. Sokan voltak köztük, akik már mint osztrák tisztek megőszültek és a kiknek nagyobb érdemeik voltak mint Dembinskynek, aki 19 évig mozgott a párisi szalonok parquet padozatain és ezalatt csatát nem is látott. Kossuth Teleky László grófot, Magyarországnak párisi diplomácziai ügyvivőjét azzal bizta meg, hogy egy kiváló franczia tábornokot, aki iskoláját talán Afrikában járta ki, kutasson fel és küldjön Magyarországba; e helyett azonban az ránk erőszakolta Dembinskyt, akinek nem volt az megadva, mint honfitársának Bemnek, hogy rövid idő alatt joggal kivivja magának a nagy tábornok nevet. Bem 500 emberrel kezdett csatázni Erdélyben, de mihamarébb egy nagy és tiszteletet parancsoló hadtestet teremtett, fényes győzelmei nemsokára az öreg Dembinsky fölé emelték, a kiben nagyon hiányzott Bem bátorsága és erélye. Alig voltam egy kissé egyedül és engedtem át magamat sötét gondolatoknak a hadseregben bekövetkezett egyenetlenkedések miatt, mert nagyon féltem az ebből származó gonosz következményektől, midőn Luzsensky és Danielis belépése megzavart, akik azért jöttek, hogy a kaszinói ünnepélyre meghivjanak. Nem sok kedvem volt hozzá, de e két ur hathatós sürgetésének végre mégis csak engednem kellett.