Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
A naplóíró közgazdász: Lichtenstein József (1837-1914)
1895 között", második része „Borsod megye monográfiájának letisztázott II. része, 1850-1907 között" címet viseli. Ebből a még nem publikált anyagból, annak is az első részétől emeltem ki a bemutatandó részletet. Ifj. Lichteinstein József pályafutásáról - mielőtt kéziratát értékelnénk - szükséges vázlatos képet kialakítanunk. A szabadságharc bukása után Miskolcon tett érettségi vizsgát, majd a kereskedelem gyakorlati oldalát ismerte meg. 1855-ben Pestre került, a Lampel-féle kereskedelmi intézetbe. Tanulmányait gyakorlati és elméleti téren Bécsben folytatta, s innen 1858-ban tért haza Miskolcra. Miközben irányította apjának 1825-ben alapított kereskedelmi üzletét, rendszeresen írt szakcikkeket és tudósításokat. Igy írásai jelentek meg a Pesti Naplóban, majd a Századunk című lapban, s természetesen a miskolci sajtóban. „Számos cikket írt a Duna vízét a Tiszával Szolnok mellett összekötő csatornáról, a vasúti és közlekedési politikáról, követelte a felsőmagyarországi vasutak fontosságának elismerését és kiépítését. Foglalkozott a kereskedelmi és iparkamarák szervezetével, a törvénykezésnek a vármegyéktől történt elvonásával. Érdekes és tanulságos cikkeket írt az állami pézügyekről, az uzsora-törvényről stb." 5 A szakmai elismertség mellett politikai pályafutása 1875-ben kezdődött. Miskolc déli választókerületében, mint szabadelvű képviselőt 1875-ben, majd 1878-ban is országgyűlési képviselővé választották. Az 188l-es választáson a függetlenségi párt képviselőjével szemben alulmaradt. Ezt követően - bár 1895-ig kormánypárti volt - a mérsékelt ellenzék képviselői között tartották számon. Feljegyezték róla, hogy Eötvös Károly után ő beszélt a legtöbbet és a leghosszabban az ország házában, majd Pulszky Ágost következett, s „csupán" negyedik volt gróf Apponyi Albert. Lichtenstein József sokat tett azért, hogy Miskolc elnyerje a szabad királyi városi rangot és jogot. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem történhet meg, a diósgyőri koronauradalomtóli megváltás ügye mellé szegődött. 1877-ben megszületett a képviselőház döntése a földesúri jogok és ingatlanok Miskolc városa számára történő eladásáról. „És ezzel a miskolci földesúri jogok megváltása az aránylag rövid ideig történő egyezkedési tárgyalások után ténynyé vált, és a város elérte azt, amit előbb századok óta kivívni nem 5 Keresztessy S., 1943. dec. 25.
