Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)
alább háromszorosan haladta tul a magyar haderőt és valóban nagy hibát követett el Nagy Sándor, midőn az ellenség rengeteg lovasságával s az egész arczvonalban már eleve látott óriási haderővel szemben - daczára elfogadta, sőt még támadólag hatolt előre s ez által megkönnyítette Offenberg orosz tábornok műveletét, hogy ugyan is a magyar sereg jobb szárnyának háta megé kerüljön. A városunkban általánosan ismert Bakos Pál volt törvényszéki jegyző többször megemlékezett a debreczeni csatáról s elbeszélte, hogy ő a csatában mint guerilla őrmester a Korponay különitményébe lévén beosztva, az őket megrohanó orosz lovasság által elgázoltán megsebesülve, egy téglavető gödör párkányzata alá került s itt magát halottnak szinlelve, feküdt mindaddig, míg az elcsendesült csatazaj után az est setétjében megmenekült a már kikerülhetlennek vélt halál karmai közül. A még életben levő Szinay István fényképész a debreczeni csatában megsebesültén egy jómódú czivis rokonához bevánszorogván, a padon elbuva várta be az oroszok elvonulását. Az elhunyt Tóber Sándor káptalani uradalom volt erdésze a debreczeni csatában, mint lovas őrmester megsebesülvén, egy tanyára menekült, hol ruháit elrejtve, öltözetét szennyes alsó ruhával s bocskorral váltotta fel s mint dolgozó kepés, több ízben állott szóba a tanya mellett elvonuló orosz lovasokkal, míg végre egy cséplőt vállára vetve, poros, ronda, alsóruhában s egy lyukas szalmakalappal fején állított be Tisza-Polgáron az akkori káptalani tiszthez, hol az előtt mint irnok szolgált s a családtagok közül eleinte senki sem ismerte fel, hogy kit rejt az a marczona alak, a hűséges házi kutya azonban már a portára beléptekor farkcsóválva adott kifejezést a nem várt viszontlátás örömének. Hányan lehettek az ekként menekültek, kik felett mint a szélvész által kergetett s feloldott kévének ide-oda dobott egyes kalászai felett rohant el a romboló vihar? . A debreczeni vesztett csata után a már ekkor erkölcsi erejében is megtört magyar nemzet keserves napokra ébredt s ezen keserv még inkább fokozódva lett az auguszt. 5-én Szőregen, majd 9én Temesvár alatt vivott döntő csaták elvesztésének az egész nemzetet kétségbeejtő hirei által s pár nap múlva már gyászba borult az ég felettünk, sötét lett, nagyon sötét, mert hisz a szabadság napja tűnt le az égről.