Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A tűzérhadnagy; lelkipásztor: Sáfrány Mihály (1828-1903)

A TÛZÉRHADNAGY, LELKIPÁSZTOR: SÁFRÁNY MIHÁLY (1828-1903) A kortárs visszaemlékezések, mint elsődleges források körébe tartozik Sáfrány Mihály tüzérhadnagy naplója. Egyidős volt az újságíró, s a szabadságharcot honvédként végigküzdő Szűcs Lajossal, s néhány évvel volt tőle idősebb a másik két Szűcs-fiú, fiatalabb pedig Lichtenstein József. Utóbbi annyi idős volt, mint a Sáfránykötetben megjelenő jeles miskolci tanár és naplóíró, Porcs János. Sáfrány Mihály mégis más, nemcsak azért, mert más régióból származott, hanem azért is, mert más szemmel nézte, szemlélte az eseményeket. A forradalom kitörésekor Sajókazáról bejött Miskolcra, hogy osztozzon a többi, hasonló korú fiatal sorsával, de „nem vették be" a nemzetőrök közé, mert növése, vékony testalkata miatt alkalmatlan volt a hadviselésre. Ezt a „szégyent" nem tudta elviselni, s társaival így indult el a fővárosba, hogy ott érje el a besoroztatását. A véletlennek köszönhette, hogy tüzérek közé keveredett, de később önmagát igazolandó mondja, hogy tüzérnek a ló és az ágyú mellett az is alkalmas, aki honvédnek nem, hiszen viszi a ló, a lőszeres szekér, vagy az ágyú. Abban is különbözött hasonló naplóíró társaitól, hogy ő - később lelkészként - nagyon visszafogott maradt, önmérsékletet tartott, s még élt, a sajtóban is szót emelt a valóság, az egyébként is dicső múlt megszépítése ellen. Naplójából kitűnik, hogy a Kápolnaverpeléti, majd a hatvani ütközetben, tehát 1849. februárjának utolsó és áprilisának első napjaiban vált igazán tüzérré, s ekkor kapott tiszti rangfokozatot is. Az ún. feldunai hadtest, majd később a Görgey Artúr tábornok által irányított I., IL, III. és VII. hadtestek parancsnokaival találkozott, s köszönetüket, dicséretüket kiérdemelte e csatákban. Igy emlékezik vissza Görgeyn kívül Pöltenberg Ernőre, Klapka Györgyre és Gáspár Andrásra is. Hadi pályafutása akár jelképes is lehet, a magyar honvédség, hadsereg születésénél (Pákozd) jelen volt, s innentől is egyenesen vezetett az útja a bukásig, a világosi fegyverletételig. A szabadságharc bukása, a fegyverletétel után kalandos úton került vissza Miskolcra, majd innen szülőfalujába. Annak ellenére,