Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)
már előbb előirt eszmék beigtatásával a 'II: alatt idezárt nyilatkozatra kényszeritett. Mindezt elősorolni az ellenünk felhasznált kényszerítés fokozatos kitüntetése végett szükségesnek látók, de hatását hiszszük azon beszámításra, melynek ama — bár erőszakkal kicsikart hódolás — tárgya lón. Mi alólirtak azon hódolatot semmisnek, érvénytelennek s olyannak nyilvánítjuk, mintha nem is történt volna. Egyszersmind kijelentjük, hogy azon hazafiúi érzés s engedelmesség, melyet a Magyar Országgyűlés, mint legfőbb hatalom s az ez által kinevezett s ennek nevében működő országos honvédelmi bizottmány intézkedései s rendeletei iránt eddig tanúsítottunk s tanúusitani igyekeztünk, bennünk nem változott. Kelt Miskoltzon, február 11-én 1849. Ezen 1—3 •/. alatt közölt határozatokat — melyek a szabadságharcz idejében oly gyakran felmerült válságos nagy napokra világot vetnek - érdemesnek tartottam arra, hogy a nyilvánosság elé táruljanak, s egykoron talán még adatul is szolgáljanak a megyénk történelme iránt érdeklődő utókornak. Érdekesnek találom felemlíteni még azt is, hogy a magyar és osztrák had csapatoknak több izben váltakozva történt bevonulásakor az akkori pracfectuális ház előtt (jelenleg Friedmann Samu háza) felállitott helyőrségi faköpönyeg és a fegyverek támasztására szolgáló faalkotmány a csapatok minőségének megfelelőleg nemzeti — vagy fekete sárga szinre festettek be, - de volt eset arra is, hogy egyik, vagy másik csapatnak meglepőleg történt bevonulásakor az idő és a kellő festékek hiánya miatt a megjelölt őrségi szerelvényeket egyszerűen bemeszelték. Az 50 év előtti nagy napok idejéből Az orosz megszállás Miskolcon Egy ezred év lefolyása alatt annyi zaklatást - annyi élethalál harczot nem állott ki e földtekén egyetlen nemzet sem, mint a mennyivel Árpád ivadékainak megküzdeni kellett. A muhi, várnai, mohácsi és a többi számtalan vesztett csaták után mély gyászba borult magyar hazánk, láthatárán századokon áldozott le a nap a jobb jövő reményének utolsó sugarával.