Tanulmányok A Magyar Tudományos Akadémia megalapításáról (Miskolc, 1997)

ZSÁMBOKI LÁSZLÓ „Vérrel, vassal, értelemmel" Gróf Andrássy György (1797-1872) és az Andrássyak az ország fölemelkedéséért

rendkívül találónak tűnik, főként, ha a „címadományozó" karakteréből indulunk ki. Széchenyi valahol Wesselényi „fantaszta"-sága és Andrássy „szarakodása" között helyezhető el: tudott magasban szárnyalni úgy, hogy közben soha nem vesztette szem elől a biztos anyaföldet, de a megvalósításban már nem tudott részletekbe menni, nem látta, (nem akarta látni?), a gyakorlati kivitelezés során keletkező konfliktusokat, s ezek kihatásait, továbbélésüket. Szerintem frappánsan fejezi ki Széchenyi és Andrássy különbözőségét 1825-ös híres akadémiai jelenetük: Széchenyi a maga 60 000 forintjával, egy évi jövedelmének fölajánlásával huszártisztként elegáns volt és hazardírozott, de azért nem tette magát és jövőjét lehetetlenné, viszont az öszszeg nagyságával olyan nyomást tudott gyakorolni társaira, barátaira, a közvéleményre, hogy az eredmény nem maradhatott el; Andrássy is tehetett volna nagyobb összeget a maga 10 000 forintjánál, de ő - már nem lévén katona, mint ősei - mérlegelt, nyilván ott, abban a hirtelen adódott helyzetben mérlegelt: a nagyobb összeg esetleg veszélyeztetné bányászati és vasipari vállalatait, amelyek forgótőke nélkül nem létezhetnek. Széchenyinek akkor még nem voltak vállalatai, feudális birtokainak feudális bevételeiből élt, nem dolgozott meg jövedelméért, birtokaival örökölte. A Széchenyi-adta jelző azt is mutatja, hogy Andrássynak volt véleménye, önálló ítéletalkotása, fölkészültsége a döntések meghozatalára, s udvariasságból, baráti elnézésből, netán tekintélytiszteletből sem titkolta álláspontját. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Esterházy „német"-ségét, nyilván az ő életpályáját kevéssé ismerve, nemigen értem: Esterházy Széchenyivel egyidőben, 1825-ben már magyarul szólal föl a felsőházban, s végig kitart a főrendi ellenzék táborában, mint annak egyik színes egyénisége.) 1831-ben Széchenyinek számos alkalommal vitája támad Andrássyval, nyilván a Hitel témakörében. Erre utal egy 1848. május 21-i bejegyzés is, mely szerint Andrássy ekkor is emlékezteti rá, hogy „emlékszel még, amikor Ostendében azt mondottam neked, Hiteled micsoda tüzes csóvát fog dobni az államgépezetbe?" 1831. márc. 17-én azonban a következők olvashatók a naplóban: „Délután megint rendkívül kellemetlen jelenetem volt Andrássyval - - ahol is nekem egyáltalán nem volt igazam - és szegény ördögöt nagyon megbántottam - -" Később a készülő Stádium egyes fejezeteit is megvitatták egymás közt, mellyel szintén sikerült Andrássyt „megriasztania". Ezektől függetlenül, töretlenül