Tanulmányok A Magyar Tudományos Akadémia megalapításáról (Miskolc, 1997)

ZSÁMBOKI LÁSZLÓ „Vérrel, vassal, értelemmel" Gróf Andrássy György (1797-1872) és az Andrássyak az ország fölemelkedéséért

együtt dolgoztak az akadémia, a lánchíd, a gőzmalom, a Tiszaszabályozás, a fiumei vasút, a Két garas stb. ügyén. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején Széchenyi megy el csónakjával Andrássyért, Andrássy pedig három hónappal a végzetes revorverlövés előtt, 1860. januárjában egy hetet tölt el Döblingben öreg barátjával. Az akadémia létrejötte, életre keltése körüli szorgalmáról nem igen szólnék részletesen, tekintve, hogy az előbbi előadások erről részletes képet festettek elénk. Csak néhány mondatban összefoglalva. 1825. november 2-án Széchenyi példáját követve, harmadik fölszólalóként 10 000 forintot ajánl föl a tudós társaság létrehozására, amellyel, s az ezt követő további adományokkal végül is egyenesbe került az ügy. A továbbiakban is tevékeny részt vesz a szervezési munkában, több ízben Széchenyi és Andrássy tárgyal a nádorral és más hivatalos személyekkel. Az akadémia alapszabályainak országgyűlési elfogadása után „igazgató tag" lesz, mint a négy alapító egyike (1830. nov. 17.), 1833. nov. 8-án pedig tiszteleti taggá választják. Az abszolutizmus évei alatt „másodelölűlőhelyettes"-ként (1850-55), majd 1858-ban bizottsági tagként próbál megtenni mindent az akadémia újjáélesztéséért, sikerrel. Ugyanekkor jelentős összeggel támogatja az akadémia épületének létrejöttét. Itt említhetem meg az Andrássyak és az akadémia további kapcsolatát. Az alapító fia, Dénes gróf 1906-tól igazgató tag lett. A betléri ágból elsőként a vasiparos Manó lett akadémikus 1858-ban, de nem tekintélyből, hanem numizmatikából. Fia, Géza 1931-ben lett igazgató tag. Manó testvére, id. Gyula, miniszterelnök stb. 1876-ban igazgató tag, 1888-ban tiszteleti tag lett. Idősebb fia, Tivadar, a politikus és festő 1894-ben igazgató tag, ifjabb Gyula pedig történészként lett 1898-ban levelező, 1904-ben pedig rendes tag. Igazgató taggá 1913ban választották meg. 1832-ben szükségessé válik, hogy a pest-budai állandó híd gyakorlati megvalósításához valaki megszerezze az angliai tapasztalatokat. Erre vállalkozik Széchenyi és Andrássy, saját költségükön. A jelentést közösen adják ki: „Gróf Andrássy Györgynek és gróf Széchenyi Istvánnak a budapesti híd-egyesülethez irányzott jelentése, midőn külföldről visszatérének" (Pozsony, 1833) címen, amelyet további kiadások követnek magyarul és németül is. Utazásuk azonban, tulajdonképpen nem volt közös, mint ahogyan az irodalomban és lexikonokban általában említik. Széchenyi naplójából tudjuk, hogy Regensburgnál el-