Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Eszenyi Miklós: Az ispotálytól a modern kórházakig

ismét ellátogatott a kórházba, amikor a környéken hadgyakorlaton vett részt. Ferenc József második látogatásakor a kórház már más épületben volt, mert 1858 szeptemberében költözött a Fáy-kúriába (a Magyar Nemzeti Bank helyén állt), ahol 16 szobában, 60 ágyon helyezték el a betegeket, míg az elmebetegek a Mosokomiumban maradtak. Egyre nőtt az ápolt betegek száma: 1860-ban már 1.102 főt ápoltak. Az elmebetegekkel főleg Schnirch foglalkozott, még a Helytartótanácshoz is intézett feliratot, hogy az egész országban nincs állami őrjintézet". Schnirch 1.000 Ft tanulmányi segélyt kapott, hogy elmeorvosi képesítést szerezzen. így 1861-ben az akkor létrejött nagyszebeni elmeintézet igazgatója lett, majd 1868-tól a szintén akkor alapított budai „Országos Közőrülde" vezetője (1884-ben halt meg). Schnirch Budáról is figyelemmel kísérte a miskolci helyzetet, közbenjárásának köszönhetően 1877-ben a Fáy-telken lévő kórház mellé egy 30 ágyas tébolydát építettek, ennek következtében az ágyszám 116-ra emelkedett. Ebben az évben megalakult a megyei közgyűlés kórházi bizottsága, melynek elnöke dr. Szabó Gyula gyógyszerész lett. Az 1874-es tífuszjárvány a kórházat sem kímélte. Nem is csoda, mert Popper előtte néhány hónappal így írt a megyéhez: „Újból szíves tudomásukra hozom, hogy a közkórházban a betegellátás és a gyógyító munka emberhez méltatlan körülmények között történik. Zemplén, Sáros, Gömör-Kishont, Heves, Nógrád, Borsod vármegyék szegény emberei tolonganak ezerféle betegségükkel a kapunk előtt. Nem ágyat, de szalmazsákot sem tudunk alájuk tenni, a puszta földön, leterített szalmán feküsznek. Az ápoló személyzet éjt nappallá téve talpon van. Díjazásuk alig éri el a cselédbért. Kérem az új kórház felépítésére vonatkozó ígéret foganatosítását, az ápoló személyzet béremeléséhez és a XIX. század színvonalához megfelelő betegellátás megteremtéséhez az anyagi fedezet biztosítását. A tekintetes es. kir. megyehatóság alázatos szolgája: dr. Popper József kórházigazgató."

5 A helyzetnek köszönhetően gyorsan lábra kapott a tífusz, melynek áldozata lett dr. Klein Jakab orvos, dr. Réczey sebész és nyolc ápoló. Az újabb katasztrófa, az 1878-as árvíz tönkretette a kórház épületét és műszereit, szerencsére csak egy gyermek halt meg. A kórházépítés terve 1881-ben ismét felmerült, a pontosan kidolgozott tervet Popper készítette el, de az építés hosszú ideig vajúdott, a pénzügyi és építési terveket csak 1897-ben hagyták jóvá, s 1898 decemberében írták ki az építési pályázatot. Közben Popper elhunyt, utóda 5 Idézi Gyárfás Ágnes: Járvány van a kórházban! így pusztított száz éve a hasi hagymáz. Déli Hírlap, 1975. aug. 11.