Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Eszenyi Miklós: Az ispotálytól a modern kórházakig

dr. Singer Henrik lett. Singer 1845-ben született, 1927-ben halt meg. Pesten, majd Bécsben tanult, szülészi és sebészi szakképesítést szer­zett. 1872-ben kapott diplomát, a miskolci kórházban segéd, majd Klein halála után fizetéstelen segédorvos, 1876-tól segédorvos évi 300 Ft fize­téssel, 1878-tól sebészeti osztály vezetője, Popper halála után igazgató. 1903-ban mondott le az igazgatói posztról, de 1914-ig vezette a sebésze­ti osztályt, s még két évet dolgozott az izraelita hitközség kórházában. 1913-tól királyi tanácsos, 1900-ban jelent meg könyve, a Miskolczi Er­zsébet közkórház története. De térjünk vissza a kórházhoz: a város adta a Csabai kapui telket, valamint 5 ezer forint pénzadományt, a várme­gye a segélyalapból 10 ezer forintot adott, valamint felvett 250 ezer fo­rint kölcsönt. Az új kórházat négy épületre tervezték: igazgatóság, se­bészet és bőrgyógyászat (összesen70 ágy), belgyógyászat (186 ágy), el­megyógyászat (70 ágy), vagyis 326 ágy. A megnyitóra 1900. december 2­án került sor. Az ünnepi beszédet Tarnay alispán tartotta, ott volt a kórház tervezője, Adler Károly városi főmérnök és Harkányi Ede nagy­kanizsai építész, mint kivitelező. A kórház igazgatója Singer Henrik, mellette dolgozott 2 főorvos, 1 rendelőorvos, 1 járványorvos, 2 segédorvos, 1 főápoló. 1 főbába, 19 ápo­lónő, majd 1904-ben létrejött a kórházi gyógyszertár is. A napi ápolási költség 2 korona 6 fillér. 1901-ben 3.471 beteget ápoltak 95.111 nap alatt. Csak összehasonlítás képpen: 1940-ben pl. 900 ágy volt, 17 ezer embert gyógyítottak, 6.500 műtétet, 3.500 röntgenátvilágítást, 40.000 laborvizsgálatot végeztek, a gyógyszertár 50.000 vényt dolgozott fel. A Borsod vármegyei Erzsébet Közkórház, ill. Semmelweis Kórház-Rendelőintézet Az idők folyamán egyre több új osztállyal gyarapodott a kórház, így 1910-ben szülészeti osztállyal, 1926-ben gyermekosztálya, bábakép­zés és ápolónőképzés is indult Karsai Mór városi főorvos irányításával. Singer lemondása után a 28 esztendős Köllner Károly belgyógyász vette át a kórház vezetését. 1904-ben járunk, s ekkor nagy szenzáció is tör­tént a kórházban: egy szirmai béres felesége sziámi ikreket szült. Rög­tön tudományos bizottság alakult a tanulmányozásukra, s az igazgató felszólította a szirmai gazdaságot, hogy az ápolási költségeket viseljék. Azok azt válaszolták, hogy nem fizetnek, mert szívességből engedték át a kórháznak az ikreket, hogy a tudománynak szolgálatot tegyenek. A kérést tovább terjesztették a minisztériumba, ahonnan azt a választ kapták, hogy a kórházban ne tanulmányozzanak, hanem gyógyítsanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom