Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Eszenyi Miklós: Az ispotálytól a modern kórházakig

Eszenyi Miklós AZ ISPOTÁLYTÓL A MODERN KÓRHÁZAKIG Az első közkórházig Amikor 1848. május 20-án Klauzál Gábor miniszter felszólította a vármegyéket, hogy készítsenek jelentést a területükön fekvó' kórházakról, állapotukról és férőhelyeik számáról, Katona Mihály megyei főorvos azt válaszolta, hogy Borsod vármegye kórházzal nem rendelkezik, holott — amint ez ki fog derülni — működött a katonai nosokomium, a felekezeti ispotályok, a megyei rabápolda összesen mintegy kilencven ágygyal. A fekvőbeteg ellátás története hosszú időre nyúlik vissza Miskolcon is. Már a XIII. században működött a tapolcai monostorban az ispotály. Jármay Gyula tanulmánya szerint „a monostor-ispotály fenntartását az alapítványi földbirtokból származó jövedelem biztosította, ehhez járultak később jámbor hagyatékok, ajándékok, alamizsnaperselyek, bírságolások pénzei. Ha hospes vagy módos ember végrendelet nélkül halt el, úgy vagyonának egyharmadát az ispotály fenntartására fordították." S hogy milyen volt az ispotályok külalakja? Erről így ír: „Az ispotályok - így a tapolcai is - sötét helyiségekből álltak, kis ablakaikat áttetsző hártya borította, a levegő dohos volt, ezért gyakran füstöltek. Téglakemencében fűtöttek, gyertyával, olajmécsessel világítottak. Szabályhoz kötött volt a cura infirmorum, a gyógyítás. A ministri infirmorum, azaz az ápolók, a stubarii, a fürdősök a magister hospitalis utasítása szerint tevékenykedtek. Munkájuk közé tartozott a hársolás (masszírozás), kenés fenyő-, vagy szerecsendió olajjal, füstölés gyógynövényekkel. Fakancsóból itatták a gondozottakkal a forrásvízzel kevert gyógyfüvek főzetét. Eret vágtak, törött csontokat raktak, sebet kezeltek, amihez peszterge, kusztora, pelikán, ketskeláb nevű műszereket használtak - ez utóbbit foghúzáshoz."

1 A későbbiek folyamán egyre több orvos tartózkodott a területen, fóleg a királyi udvar kíséretében érkeztek ide, így pl. Radlica János (Nagy Lajos orvosa), Cellini Jakab (Károly Róbert orvosa), Baptista Canano (Beatrix királyné orvosa), de helybélieket is találunk, pl. Fichtel Jánost vagy Sebestyén mestert. Az ispotályban a bencések gyógyítottak, gondozták és ápolták a betegeket, ezért meghatározott dénárokat számoltak, míg a gazdagabb betegeket az otthonában kezelte orvosa. 1 Jármay Gyula: Gyógyfürdó'zés és orvoslás Magyarországon a XIII-XV. században. Orvosi Hetilap, 1993, 134, 14, 756-757.