Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Gyárfás Agnes: Dombi Sámuel életműve. A miskolci bábák és bábaképzés

foglaltatott. De van másik latin mondás is, mely ugyanerre a tartalomra épül: „sincerum est nisi vas, quidquid infundis, acescit". így fordíthatnánk: „bármit tölts is piszkos edénybe, romlik az íze". Máté apostol is erre tanít: „Sem új bort nem töltenek ó tömlőkbe . . . Hanem az új bort új tömlőkbe töltik és mind a kettő megmarad." Domby Sámuel nem restelli az elfogadott, sokat emlegetett mondásokat egy új mondatrésszel megtoldani: a tisztátalanok még a legtisztább dolgokat is tisztátalanságra fordítják. „A jó Bábákra, felette igen nagy szüksége vagyon a közönséges társaságnak: mert ezek által szaporíttatik és tartatik fel az emberi Nemzet" ~ szól a második „fontos mondás". Nem véletlenül írta Esterházy Károly püspöknek Domby: „Amelly Országokban én laktam, annyira becsületik a Bába Mesterség, hogy Médicusok, Chirurgusok applicáltattnak reája. " Magyarországon valóban nem volt nagy társadalmi presztízsük a bábáknak, főleg falun nem, mert nem volt tudásuk, mely ezt a presztízst megalapozhatta volna. De azt is le kell szögeznünk, hogy a bába szavunk mellé nem tapadt a rossz szájízt hagyó boszorkány, vajákos asszony tartalom, amely a környékbéli népeknél megvan. Nálunk a bába szó csak akkor jelent boszorkányt, ha a vasorrú jelző megelőzi, de így is inkább a mesékben emlegetik, nem a való életben. A megye boszorkánypereiben nem szerepel sehol bába. Egyetlen gyógyítással kapcsolatos pert találtam 1742-ben a Kovács Zsuzsannáét, aki tátosnak mondta magát és pénzért gyógyított. 25 korbácsütésre ítélte a tanács. A népességszaporulat - amely Domby korában nem csekély - lehet egészségügyi eredmény, de lehet egy viszonylagosan hosszú, háborúktól mentes korszak következménye is. „Aki tsak magának él, és tsak maga hasznát keresi, nem méltó arra, hogy a közönséges Társaságban éljen." így óv minden önzéstől a harmadik „fontos mondás". Domby a könyvet nemes Borsod vármegye nagyérdemű és tekintetű bölcs elöljáróinak . . . vice ispánjainak, fő táblabíráinak, minden rendű tisztviselőinek és tagjainak, mint kegyes patrónusainak ajánlja. Ez egyedi és megismételetlen ajánló oldal a magyar könyvtörténetben. Mindig gazdag mecénásoknak ajánlottak könyvet, aki meg is támogatta a kiadást. Itt a mecénás és a gazda a vármegye volt. A vármegye, mint testület lehetővé tette a szép magyar nyelvű könyv kiadását, hozzásegítette orvosát a szülészet ügyének rendezéséhez, állta a bábaképzés finanszírozását, a bábák emelt fizetését, az orvosok stallumját. Domby munkáját a statisztikai adatok alapján tudjuk értékelni. Bárány Péter megyei statistikájából tudjuk, hogy „Miskolc város létszámának fejlődésében 1780-1819-ig kedvező haladást tapasztalunk. Ellenben az 1820-