Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A mai Miskolc és az elkövetkező évtizedek - Kobold Tamás: Miskolc város a harmadik évezredben

volt. 1849-et követően a gazdasági élet pangott, egyetlen jelentős esemény a vasútvonal kiépítése volt. Ezt követően vált Miskolc vasúti csomóponttá és kezdődött el gazdasági felemelkedése. A kiegyezés kedvező feltételeket teremtett a város iparosodásához. A város fejlődése az országban zajló eseményekhez illeszkedett, ezeken belül az alábbiak jelentették a fejlődés helyi motorját: - a vasútvonalak kiépítésével Miskolc a régió csomópontjává vált, - a közel egy évszázados múltra visszatekintő vasgyártást hosszú távú fejlődést lehetővé tevő területre telepítették (Új-Diósgyőr-Vasgyár), és az áttelepítésnek része volt a kor színvonalas technológiáinak a bevezetése, - más iparágban (pl. malomipar) a technológia korszerűsítése, - új infrastruktúra fejlődése (gázgyártás, villamos energia termelés, villamos közlekedés), - a kereskedelem regionális léptékű fejlődése (itt hozzák létre az ország első vidéki termény- és árutőzsdéjét), - regionális oktatási, kulturális, egészségügyi, közigazgatási intézményhálózat kialakulása, - civil szerveződések, a polgárság erősödése, az ipari munkásság kialakulása. Ezeket a fő elemeket előrelátó, koncepciózus, átgondolt tervekkel rendelkező, stabil várospolitika fogta össze és határozott városvezetés tartotta kézben. A századvég és a XX. századelő időszakának több ciklust is kiszolgáló jelentősebb polgármesterei Soltész Nagy Kálmán és Dr. Szentpály István voltak. Ezzel a rövid visszatekintéssel cáfolom az elmúlt évtizedekben sokszor hangozatott felvetést, miszerint Miskolc csak a trianoni békediktátum, azaz Kassa elcsatolása után tudott környezetének, a régiónak szervező erejévé válni. Miskolc önmagában is tudott élni és fejlődni, múltjára, hagyományaira támaszkodva, a XIX. századvég általános fellendülését e térségben koncepciózusán kamatoztató városvezetés és a megújulást igénylő polgárság összefogásával. Ennek a társadalmigazdasági fejlődésnek eredményeként Miskolc 1907-1909 között megkapta az önálló törvényhatósági jogú városi rangot, azaz kikerülhetett a vármegye nem mindig Miskolc-baráti gyámkodása alól. Az I. világháborút követően a városra óriási terhek zúdultak. Ezek nemcsak a menekült lakosság elhelyezésében és foglalkoztatási gondjainak megoldásában jelentkeztek, hanem az országhatár közelébe került Miskolc mesterségesen létrehozott régiójának elvárásaiban is. Jóllehet a város ezeket a feladatokat a század 20-as, 30-as éveiben megoldotta, a fejlődés gátjává vált a régi közigazgatás. E gond megoldá-