Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Előadások a városi jogélet és jogi oktatás témaköréből - Stipta István: A Miskolci Jogakadémia jelentősége a régió jogászképzésében

Borsod vármegye „szomorú pénzügyi helyzetére" hivatkozva nem adott segélyt. Miskolc ezúttal is megértőbbnek mutatkozott: az oktatáshoz szükséges helyiségek biztosításán, a fűtés, világítás költségein túl ideiglenesen vállalta három tanszék összes kiadásának fedezését. A főiskola melletti kiállás összefüggött az új polgármester, Hodobay Sándor nagyívű kulturális elképzeléseivel. Az 1922-es megválasztásakor megígérte a színház átépítését, a művésztelep további fejlesztését, kilátásba helyezte a Borsod - miskolci Múzeum végleges elhelyezését. A város „utóbbi időkben nyert határvárosi küldetésének" megfelelően fejleszteni kívánta a törvényhatóság iskoláit. A jogakadémiához - mint eperjesi diák - teljes szívvel ragaszkodott. A főiskola támogatása ráadásul anyagilag is kifizetődő volt. A város költségvetésének 0,8%-át fordította erre a célra, az itt lakók elhelyezése, élelmezése révén a lakosság ennek közel tízszereséhez jutott. A jogakadémia támogatásáról 1923 június 26-án született megállapodás. Miskolc véglegesen magára vállalta három tanszék fenntartását. A jogakadémia tanárai ígéretet tettek a „ tényleges és állandó" miskolci működésre. Rögzítették: az összes tandíjkedvezmény 3/8-ad része a miskolci illetékességű, szegényebb sorsú hallgatókat illeti meg. A város további feltétele volt, hogy a tandíjat, beiratkozási és vizsgadíjat a jogakadémia felekezettől függetlenül határozza meg. Az intézmény nem privilegizálhatta a csupán 10%-ot kitevő evangélikus lakosságot.

5 3. A jogakadémia történetének harmadik, 1923 és 1930 közé eső szakasza a megszüntetés elleni harc jegyében telt el. Klebeisberg Kunó álláspontja szerint a „felekezeti oktatás egész Európában túlélte magát", a jogi és államtudományi képzés pedig a kor kívánta színvonalon csak egyetemi szinten képzelhető el. A miniszter felszólította a felekezeti jogakadémiák fenntartó hatóságait, hogy a „ szellemi proletariátus „ csökkentése érdekében szüntessék meg a főiskolák működését. Miután erre nem került sor, felére (40-re) csökkentette az első évfolyamra felvehető hallgatók létszámát és megvonta a jogakadémiák köztisztviselői pályára jogosító államvizsgáztatási jogát. 5 Bruckner 55. old., Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének első évtizede (1919-1929). Borsodi Szemle XXX. évfolyam 1985. 2.szám 50-53. old., Boleratzky Lóránd: A tiszai evangélikus egyházkerület miskolci jogakadémiájának múltja és szerepe a jogi oktatásban. Keszthely, 1990. 7-9. old., Dr. Bruckner Győző: A miskolczi(eperjesi) ág. hitv. ev. egyházkerületi jogakadémiájának válságos napjai. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület miskolczi (eperjesi) jogakadémiájának Almanachja 1922/23. tanév. 114123. old., Hébelt Ede fegyelmi ügyéről: EOL Kari ülései jegyzőkönyvek (melléklet) 1933-34. VIII. köt. 47. old., Miskolci Jogászélet 1936. 75-78. old.