Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Dobrossy István: A Levéltár mint a tudományos kutatás forrása

telesek voltak évente és eredetben beszolgáltatni a levéltárakba a lezárt és a befejezett ügyirataikat. 1736-ban került sor az első - mai értelemben vett - levéltár-rendezésre. Aki pedig felelősséggel tartozott az iratokért, az a mindenkori főjegyző volt. A mellette dolgozó írnokoknak esküt kellett tenni, tehát a titoktartás, titokvédelem csírái a levéltárügyben visszanyúlnak a 18. század elejére. Az iratok csoportosításának rendje - ami a kor érdekviszonyait természetszerűleg magán viseli - a magyar helytartótanács utasításainak, elvárásainak megfelelően alakult, így külön csoportot képeztek a megyei privilégiumok, a kormányhatóságok utasításai, az armális és bizonyságlevelek, a nemességszerző és leszármazást bizonyító igazolások, a nemesi felkelési iratok, 1270— 1578 között a megye hiteles iratai, majd 1578-tól a jegyzőkönyvi iratok. (A levéltár szakszerű rendezésének munkáját tisztességgel megfizette a vármegye. Az évi kialkudott díjon - 1500 forint - még külön díj, évi 4 hordó bor, előfogat és útifelszerelés, bírságpénz alóli felmentés és kéthavi fizetéstöbblet járt a levéltárnoknak, akit egyszerűen regesztrátornak, archiváriusnak is neveztek.) Hogy elődeink mennyire komolyan vették a levéltár rendjét és anyagának folyamatos rendszerbe állítását, mi sem bizonyítja, mint a gyakori bizottsági ellenőrzések, s ami akkor természetes volt, rendszeres bizottsági beszámolók, tájékoztatók a megyei közgyűlés előtt. Elődeink számára természetes volt, a mai kutatók jó részének viszont nagy megkönnyebbülést jelent az 1792-es év. Ekkortól ugyanis a megye magyar nyelven vezette és terjesztette fel jegyzőkönyveit, de az iratok lajstromozásának nyelve még továbbra is a latin maradt. A 19. század elejétől a levéltár anyagát már nemcsak a hivatalok, hanem magánszemélyek is igénybe vették, mai szóhasználattal: a levéltár bárki számára, bármely céllal kutatható volt. A levéltári anyag értékéről 1835 novemberében egy közgyűlési felterjesztés a következőket fogalmazta meg: ,,a levéltár nemcsak a megyének, de az országnak is fő kincse és azért, mert más megyében csak egy levéltárnokból áll a levéltári személyzet, nem következik, hogy Borsodban is elláthatja egy személy a teendőket. A megyéket nem földrajzi kiterjedés és lakosság szerint kell osztályozni, hanem a népesség osztálya az irányadó. Borsod megyében az iratok szaporodása azt mutatja, hogy a nemesség olyan nagyszámú, hogy a megye joggal igényt tarthat az első osztályúságra.

2 (A megfogalmazás - mint később visszatérek rá - jól érzékelteti a nemesi vármegye alapállását, amellyel szemben a 19. század közepétőlvégétől következetes harcot folytatott az elszakadni és a polgárosodás 2

B.-A.-Z. mLt. IV. A. 501. a. 1666. kgy./1837. idézi: Klein Gáspár: Borsod vármegye levéltára. Levéltári Közlemények, 1935. 109.