Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Veres László: A Herman Ottó Múzeum szerepe a társadalomtudományokban

szakember, mint Lajos Árpád, vagy Bodgál Ferenc vállalkozott összefoglaló feldolgozásokra, azonban ezek is kiadatlanul maradtak, vagy népművelési szempontokat támogató szervezetek kiadásában láthattak napvilágot kis példányszámban. A múzeumi tevékenység hármas alapelve, a gyűjtés, bemutatás és feldolgozás természetes egyensúlyának megteremtése az 1970-es évektói következett be, amikor Szabadfavi József lett a múzeum igazgatója. 1973-tól a dinamikus hálózatbővülés és az ezzel kapcsolatos gyűjtőmunka, új állandó és időszakos kiállítások rendezése, valamint a tudományos kutatás modern szempontjainak érvényesítése egyaránt jelen volt. A hálózatbővítés eredményeként kialakultak az egykori történeti vármegyemaradványok központi intézményei Zempléntől, Abaújon át Gömörig, és ezekhez tájmúzeumok, kiállítóhelyek, irodalmi és történelmi emlékhelyek kapcsolódtak. A műtárgyállomány mintegy háromszorosára növekedett az 1980-as évek végére, megközelítette a félmilliót, s az egyedileg nyilvántartott gyűjteményi anyaghoz több mint kétmilliós lapterjedelmű dokumentációs anyag, fotó és képeslapgyűjtemény csatlakozott. A hálózatbővítéssel egyenes arányban növekedett a munkatársi létszám, az 1973-ban meglévő 19-ről közel 200-ra, amelyből a gyűjtemények kezelését és a tudományos kutatást végző muzeológusok száma 7-ről 27-re növekedett. Az 1980-as évek derekára a Herman Ottó Múzeum a megye első számú társadalomtudományi kutatóbázisává vált. Történeti kutatást végeztek ugyan az akkori egyetem Politológiai Tanszékén és az ekkor létesült Jogi Kar Jogtörténeti Tanszékén, valamint a Megyei Levéltárban, de régészeti, építészettörténeti, gazdaságtörténeti, művészettörténeti, népraji és irodalomtörténeti kutatás csak a múzeumban folyt. A múzeum munkatársai ezekben a témakörökben az 1980-as évektől átlagosan 50-70 tudományos feldolgozást készítettek. Ezt is figyelembe véve nyilvánította a Művelődési Miniszter tudományos kutatóhellyé a múzeumot, amelyben fontos feladatnak tekintették a tudományos képzés megszervezését. Szabadfalvi József igazgatóságának végére a 27 muzeológus közül az egy tudományok doktora mellett 4 volt kandidátus, 2 pedig aspiráns, s néhány kivételtől eltekintve a többi rendelkezett egyetemi doktori fokozattal. Szabadfalvi József igazgatósága ideje, vagyis az 1973-1991 közötti időszak a Herman Ottó Múzeum társadalomtudományi kutatási tevékenységének legsikeresebb korszaka. Az 1950-es évek dereka táján útjára indított Közlemények és Évkönyv mellett ekkor keletkeztek olyan periodikák, mint a Borsodi Kismonográfiák, A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai, a Documentatio Borsodiensis, Miskolci Várostörténeti Közlemények, A Vizuális nevelés műhelyei, Építészeti