Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

mára juttatnak némi ingatlant a létfönntartáshoz legszükségesebbek előteremtésére. A későbbi, vagyis a XIV-XV. századi, királyi, főúri, fő­papi, köznemesi alapítások már rendelkeznek minden formai elemmel. A keresztúri remeték pálosokká és a közösség-szövetség renddé válásának nagy lehetősége Gentilis pápai legátussal együtt érkezett Budára 1308 kora telén. A keresztúri remeték perjele napokon belül a pápai követ elé terjesztette kérésüket, amit 1263-ban IV. Orbán átadott teljesítés vagy elutasítás végett Pál veszprémi püspöknek, aki azt a vizsgálat után elutasította. Szent Ágoston szabályzatának követéséről volt szó a legteljesebb függetlenség megőrzése mellett. A legátus kéré­süknek helyt adott, engedélyét írásba foglalta s ebben még keresztúri testvéreknek nevezte őket. Az újabb kérésüket Gentilis a következő év­ben (1309) teljesítette, s ebben a levélben az előbbi elnevezéshez hozzá­fűzte: Szent Pál első remete rendje. A remeték ekkortól kezdve egyre gyakrabban Phébai Szent Pál első remete testvéreinek nevezték magu­kat, s az évi káptalanok tartását, azokon a határozatok megfogalmazá­sát - közvetetten ugyan, ám mégis - pápai engedély alapján tehették. Az új patrónus mellett fontos, hogy az évenkénti káptalant felsőbb jó­váhagyással tarthatták, ettől az évtől kezdve mindig Pünkösdkor, Budaszentlőrincen. Ezen történt a generális perjel megválasztása, aki a maga során kinevezte a helyettesét és a monostorok perjeleit. Az Avignonból uralkodó XXII. János pápa (1316-1334) a ferences szerzetesből lett Jánki László kalocsai érseknek (1317-1337) azt a megbí­zást adta 1327-ben, hogy tájékozódjon Szent Pál remetéinek életkörül­ményeiről. Az érseki jelentés szerint a pálosoknak az ország határain belül nagyjából harminc házuk volt, némelyekben húsz vagy tizenöt, másokban tucatnyi remete. Megélhetésüket szerény vagyon biztosítot­ta. Ezen túlmenően számos remete élt egyedül a hegyek, erdők magá­nyában, főként az ország határa felé, ám ezeket lehetetlen volt számba venni. A kérés királyi támogatottságára válaszul a pápa 1328-ban en­gedélyezte számukra az ágostonos Regulát, a káptalanon a generális, perjel választást, s ami talán még fontosabb (mert a fentieket már Gentilis legátus is jóváhagyta), felmentést kaptak a tizedfizetés kötele­zettsége és a helyi zsinaton való kötelező részvétel alól. Az égi patrónus, Thébai Remete Szent Pál valamint az őt meglá­togató majd eltemető Remete Szent Antal másodvédnök tiszteletét ver­ses zsolozsma, több himnusz, szekvencia örökítette meg és rendi hatá­rozat előírta, hogy minden monostorban őrizzék Szent Jeromos Remete szent Pálról írt életrajzát. Ha pedig hiányozna, másoltassák le. Ami ru­házatukat illeti, 1341-tól kötelező erővel történt az addig többségi használatú szürke szín átváltása az előzőleg kevésbé használatos fehér színre. Újabb kiváltságban részesültek a pálosok, amikor 1352-ben VI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom