Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában
mára juttatnak némi ingatlant a létfönntartáshoz legszükségesebbek előteremtésére. A későbbi, vagyis a XIV-XV. századi, királyi, főúri, főpapi, köznemesi alapítások már rendelkeznek minden formai elemmel. A keresztúri remeték pálosokká és a közösség-szövetség renddé válásának nagy lehetősége Gentilis pápai legátussal együtt érkezett Budára 1308 kora telén. A keresztúri remeték perjele napokon belül a pápai követ elé terjesztette kérésüket, amit 1263-ban IV. Orbán átadott teljesítés vagy elutasítás végett Pál veszprémi püspöknek, aki azt a vizsgálat után elutasította. Szent Ágoston szabályzatának követéséről volt szó a legteljesebb függetlenség megőrzése mellett. A legátus kérésüknek helyt adott, engedélyét írásba foglalta s ebben még keresztúri testvéreknek nevezte őket. Az újabb kérésüket Gentilis a következő évben (1309) teljesítette, s ebben a levélben az előbbi elnevezéshez hozzáfűzte: Szent Pál első remete rendje. A remeték ekkortól kezdve egyre gyakrabban Phébai Szent Pál első remete testvéreinek nevezték magukat, s az évi káptalanok tartását, azokon a határozatok megfogalmazását - közvetetten ugyan, ám mégis - pápai engedély alapján tehették. Az új patrónus mellett fontos, hogy az évenkénti káptalant felsőbb jóváhagyással tarthatták, ettől az évtől kezdve mindig Pünkösdkor, Budaszentlőrincen. Ezen történt a generális perjel megválasztása, aki a maga során kinevezte a helyettesét és a monostorok perjeleit. Az Avignonból uralkodó XXII. János pápa (1316-1334) a ferences szerzetesből lett Jánki László kalocsai érseknek (1317-1337) azt a megbízást adta 1327-ben, hogy tájékozódjon Szent Pál remetéinek életkörülményeiről. Az érseki jelentés szerint a pálosoknak az ország határain belül nagyjából harminc házuk volt, némelyekben húsz vagy tizenöt, másokban tucatnyi remete. Megélhetésüket szerény vagyon biztosította. Ezen túlmenően számos remete élt egyedül a hegyek, erdők magányában, főként az ország határa felé, ám ezeket lehetetlen volt számba venni. A kérés királyi támogatottságára válaszul a pápa 1328-ban engedélyezte számukra az ágostonos Regulát, a káptalanon a generális, perjel választást, s ami talán még fontosabb (mert a fentieket már Gentilis legátus is jóváhagyta), felmentést kaptak a tizedfizetés kötelezettsége és a helyi zsinaton való kötelező részvétel alól. Az égi patrónus, Thébai Remete Szent Pál valamint az őt meglátogató majd eltemető Remete Szent Antal másodvédnök tiszteletét verses zsolozsma, több himnusz, szekvencia örökítette meg és rendi határozat előírta, hogy minden monostorban őrizzék Szent Jeromos Remete szent Pálról írt életrajzát. Ha pedig hiányozna, másoltassák le. Ami ruházatukat illeti, 1341-tól kötelező erővel történt az addig többségi használatú szürke szín átváltása az előzőleg kevésbé használatos fehér színre. Újabb kiváltságban részesültek a pálosok, amikor 1352-ben VI.