Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

Kelemen pápától (1342-1352) engedélyt kaptak a hozzájuk közelálló világiak gyóntatására. Nagy Lajos király lett a rend elsó' nagy jótevője, több monostor alapításával, Remete Szent Pál tetemének megszerzésével. A monostorok közül kiemelkedik Márianosztra, vagy amint a középkorban nevezték: Nosztre. XI. Gergely pápa (1370-1378) a király közbenjárása folytán a püspöki joghatóságot a pálosok fölött semmisnek nyilvánította és a rend tagjait valamint az összes monostort közvetlenül a Szentszék alá rendelte. A csekély birtokokkal rendelkező, jobb esetben malmot, szőlőt, halastavat szerző vagy öröklő, tehát gazdagnak nem mondható és eleddig inkább kis- és középnemesektől, ritkább esetben főuraktól, főpapoktól támogatott rend a királyi és a pápai kegy együttes hatása révén a legrangosabb szerzetesrendekkel jutott egysorba anélkül, hogy eredeti hivatását, szegénységét földadta volna. A szerény földvagyon oly módon biztosította a megélhetésüket, hogy ők maguk művelték meg kicsiny birtokaikat. Az általuk emelt épületekről, azok romjainak régészeti, építészeti feltárásai révén elég pontosak az ismereteink. Kőből vagy téglából épült monostoruk rendszerint a templom északi oldalán emelkedett. A koldulórendi templomok építészeti hatása a pálos templomokra kétségbevonhatatlan. Ez utóbbiak sajátsága a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív feltűnően keskeny nyílása, mintha a két teret csak egy nagyobb ajtónyílás kötné össze. A szerény, egyhajós, torony nélküli templom hosszúsága 20-32 méter között mozgott, s a szentélyek a nyolcszög három oldalával zárultak. Legtöbbször csak a szerkezeti elemek, oszlopfők, az ajtó- és ablakkeretek készültek faragott kőből. A négyszögű kerengőre nyílt a káptalanterem, a sekrestye, az ebédlő és a hálóterem. A gazdasági épületek a közelben helyezkedtek el. A monostor és templom rendszerint zárt épületegyüttest alkotott, ám a világtól elzárkózást maga a helyválasztás és főként a remetéskedés szellemének-lelkiségének töretlen megléte biztosította. Nagy Lajos király osztrák és itáliai szövetségesei segítségével 1378-ban háborút indított velence ellen, ami győzelemmel zárult. Az ezt szentesítő torinói békekötés (1381. aug. 24.) biztosította Dalmácia fölött a magyar uralmat. A szerződés egyik pontja Velence városát kötelezte Remete Szent Pál ott őrzött, mumifikálódott holttestének átadására. A thébai remete holttestét 1169-ben az egyiptomi sivatagból Konstantinápoly egyik híres Szűz Mária-templomába vitték, majd innen 1241ben került Velencébe, ahol a Szent Julianus-templomban őrizték. Alsáni Bálint pécsi püspök (1374-1408) és más neves személyek 1381. október elején Velencébe utaztak a drága tetem átvétele végett. Az éj leple