Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Környey László: A közoktatás, közművelődés intézményrendszere Miskolcon

hullám levezetése szempontjából okozott gondot, de igen érzékeny vesztesége volt a megye és a város kulturális életének is. A tervezett beruházások elmaradása miatt a középiskolai demográfiai hullám levezetése csak a már ismertetett feszültségek mellett volt megoldható. A középiskolai intézményhálózat nagy részére a túlterheltség, a zsúfoltság, korszerűtlenség volt jellemző, s az általános iskolákból kikerülő nagy létszámú korosztályok elhelyezésének gondjai ezeket a körülményeket az elviselhetetlenség határáig nehezítették. Miskolc város gondjait növelte, hogy a megyében megnövekedett tanulólétszám közel 50 %-a Miskolcon lakott, másrészt szerepköréből adódóan az oktatási intézmények jórészt megyei beiskolázási körzettel bírtak. A város középfokú intézményeiben oktatott tanulók jóval több mint fele nem helyben lakó. A feszültségeket előidézte a középfokú intézmények kettős irányítása is (a szakmai irányítást a megyei tanács, a fenntartói jogok városi tanácsi gyakorlása). Ez nehezítette a tervszerűséget és a városi érdekek érvényesítését. A 60-as évektől kezdve sok testületi anyag foglalkozott a város közművelődési, művészeti intézményhálózatának helyzetével és fejlesztési feladataival. 1978-ban készült végrehajtó bizottsági előterjesztés e tárgyban az egyik legfigyelemreméltóbb. Az anyag megállapítja, hogy „Miskolc kulturális intézményhálózatának jelenlegi szintje nem megfelelő, nincs összhangban a rá váró feladatokkal." Célként fogalmazza meg: „... Kiemelt felsőfokú regionális központ szerepéből adódóan ... kulturális centrummá kell fejleszteni." A helyzetelemzés lehangoló képet mutat. Néhány gondolatot célszerűnek látok idézni: „A város felszabadulás előtti öröksége sem gazdag (színház, zenepalota, néhány munkásotthon, a gazdakör, városias mozihálózat). A hatvanas években, amikor a művelődési otthon jellegű szükséghálózat és a könyvtárhálózat kialakulása mellett az un. speciális kulturális alapintézmények telepítése is megkezdődött, szükségmegoldásként sikerült csak telepítésük (Városi Könyvtár, Galéria), illetve megoldatlanságuk prolongálódott (színházi műhelyek, szimfonikus zenekar, mozihálózat, stb.). A felszabadulás utáni kulturális beruházásokat nagyobbrészt a művelődési otthon jellegű intézményekre és könyvtárakra fordították, emiatt a nagyvárosi kulturális intézményrendszer hiányosan épült ki. A beruházások erkölcsi kopása rendkívül gyors volt, ma már ezek a létesítmények sok esetben alkalmatlanok funkciójuk ellátására. Meglévő intézményhálózatuk nem elégítik ki az igényeket, nem reprezentálja korukat, törekvéseiket.