Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
A miskolci iskolák - Deák Gábor: Miskolc iskolaügyének gyökerei, fejlóődése 1945-ig.
nuár 8-i számában „Az első gyermeket" c. cikkében 17 azt írta: „Joggal büszkék lehetünk rá, hogy a világ első óvodájának megalapítása után 5 évvel már Miskolcon is megnyílt a kisdedóvó a mai Tanácsház téri óvoda őse. Ezeknek az intézményeknek a szervezése a XVIII. századra megy vissza Friedlich Fröbel (1782-1892) volt a kezdeményező, aki Pestalozzi burgdorfi, majd yvertoni iskoláját ismerve a gyermekek foglalkoztatására épülő intézményt szervezett, ahol a gyermekek labdával, golyóval, kockával játszottak, miközben megismerték az egyszerű geometriai formákat az „alkotó munkára nevelést" szolgálva. Úgy is tekinthetjük ezt a törekvést, mint századunk első felében a genfi Piagetféle intézetnek a gyermek tér- és tárgyszemlélete nevelésére irányuló kísérleti pedagógiai előfutárát. 18 A miskolci első óvodát Tóth István 1842-ben nyitotta meg a Magyar utcában, báró Vay Miklós anyagi, Palóczy László törvényhatósági támogatásával. Az óvoda sok viszontagságon át és között működött, a város által is támogatott, sőt fenntartott intézményként Nehéz János tanfelügyelő alatt lett, aki felkarolta az óvodai nevelést, s ilyen intézmények nyíltak a Bársony János utcában, MÁV telepen, Csabai kapuban, Szeles utcában, Soltész-Nagy Kálmán utcában, Meggyesalja utcában, Szepessy utcában, századunk első harmadában már szakképzett óvónők látták el ezekben a nevelői munkát. Mint látjuk, városunkban nem maradt el az iskolaügy más, nagyobb városokkal összehasonlítva, sőt inkább elől járt, utat mutatott. Erre alapot a város lakosságának foglalkozási, vallási összetétele adta progresszív gondolkodása. Ez a magyarázata annak is, hogy a II. világháború előtt, a 30-as évek végén meghonosodott az úgy nevezett „tehetségmentő" törekvés, amikor is tehetséges falusi szegény gyerekeket iskoláztak be miskolci középiskolákba, így a Lévay József Gimnáziumba a lakosság, ez esetben az egyháztagok támogatásával. Ezeknek az egyház szállást biztosított, és az egyháztagok között sorkosztot szervezett. Ehhez az elvi, világnézeti alapot a belső kerület 48-as függetlenségi, majd polgári radikalista személete a külső kerület a Vasgyár szociáldemokrata, de mindvégig progresszív magatartása, nem utolsósorban a város nagy számú zsidó polgárságának is pozitív, sőt anyagilag is jelentős hozzájárulása adta. Ez az egyéb kulturális, művészeti, sport intézmények támogatásában is kimutatható. Ez a magyarázata annak is, hogy ugyan a város lakóinak vallási megoszlása már a múlt század közepén jelentősen megváltozott, az egykor tiszta protestáns városból katolikus többségű város lett, de az ellenzékiség (a belső kerületben is a 30-as 17 Észak-Magyarország, 1967. jan. 8. szám 18 Kiss Tihamér László magántanári disszertációja, a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai Lélektani Intézete, 51. füzet, Debrecen 1943.
