Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Deák Gábor: Miskolc iskolaügyének gyökerei, fejlóődése 1945-ig.

években a Kisgazda Párt-i képviselője volt, a külső kerületben mindvégig a 20-as évektől szociáldemokrata), a polgári progresszió nemcsak tradíció, hanem eleven ható világnézet, magatartás lett. 6. Még két pedagógiai motívummal egészítem ki a város ismertetett és történelmileg kialakult profilját: a) A századforduló reformpedagógiai törekvéseinek városunkban való megjelenésével, b) Közvetlen a II. világháború után az ötvenes évek dogmatizmusa előtt az ehhez kapcsolódó pedagógiai lélektani törekvések miskolci adataival, a) Az úgynevezett reformpedagógiát a magyar pedagógusok Gaudig Hugó és Gurlitt Lajos német pedagógusok nevéhez kötik. Tartalmi vonatkozásban nagyobb hatással volt Meumann Ernő és Lay/Vilhelm August Lay. Még induláskor a Preyer, Sprangerm James, M. Lobsien, Stern, Yotejkó, Stanles Hall, Ellen Key és mások munkáira épülve együtt jártak a reform sürgetésében, „új iskolát" akartak a már idejét múlt Herbart-i oktató-nevelő iskolával szemben, de elvált útjuk, Lay inkább a munkaiskolát hangsúlyozta, Meumann a gyermektanulmányt. Az összecsapás náluk is bekövetkezett 1896-ban a II. Országos Egyetemes Tanügyi Kongresszuson, amikor először Waldapfel János: A gyermeki lélek megfigyelése c. felolvasásával üzent hadat az új pedagógiának, majd Kármán Mór: A pedagógia feladata és helye a tudományok sorában c. dolgozatával. Hogy városunk pedagógusai korán bekapcsolódtak az „újítók" soraiba, bizonyítja, hogy a Magyar Gyermektanulmányozók Első Országos Kongresszusán 1913-ban a miskolci Bíró Sándor bemutatta a gyermekek kézimunkáit, amelyek az 1912-ben írt „Szlöjd gyakorlatok" c. kézimunka módszertani könyve alapján készültek, s nemcsak a gyermeki kézügyesség fejlesztését szolgáló munkák voltak - alkotó munkára nevelés - hanem tantárgyi koncentrációban is készültek. Ezt folytatta a „Szlöjd gyakorlatok papírmunkái az elemi iskola hatodik osztályában" 1931-ben megjelent könyvében. Tóth Károly pedig gyufaszálakból kirakott gyermeki munkákat mutatott be. A bemutatás címe: „Alkotó munka a tanítás szolgálatában" volt. Hadd mondjam el, hogy az annyit hangoztatott „kreativitás" és „kreativitásra nevelés" nem új gondolat, több mint száz éves múltra tekint vissza. Az 1935-ben létrehozott tanszermúzeum (a Major utcában volt), gyűjtötte össze ezeket a gyermeki munkákat. De már a századforduló előtt készültek az olvasás, nyelvtan, fogalmazás, számtan, földrajz, (ez Tóth Károly munkája volt) természetrajz, történelem, természettan, a gyermekek ízlésének nevelése tárgyakhoz ilyen munkák. Igen jelentősek voltak Tóth Károly sárospataki gyakorló iskola vezetőtanár gyermektanulmány megfigyelései, amelyeket publikált is. Ezek a törekvések nem-