Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
A miskolci iskolák - Deák Gábor: Miskolc iskolaügyének gyökerei, fejlóődése 1945-ig.
mind a katolikusokban olyan ellenállást váltott ki ez a kezdeményezés, hogy csak dacból is megnőtt a reformátusok iskolája iránti érdeklődés, új tanári állásokat kellett szervezni, tantermeket építeni. De ekkor külön vált a két iskola útja, amit alátámasztott a katolikusok iskolájának a Tanulmányi Alap 11 felügyelete alá helyezése 1776-ban. A katolikusok iskoláját a lojalitás, míg a reformátusok iskoláját az ellenzékiség határozta meg. 1777. augusztus 22-én életbe lépő Ratio Educationis totiusque Rei Literariae per Regnum Hungáriáé et Provincias eidem adnexas, vagyis: A nevelés és az egész oktatásügy ésszerű rendje Magyarországon és a kapcsolt tartományokban egységes, államilag irányított közoktatásügyet írt elő az elemi iskolától az egyetemi, felsőoktatási intézményeikig. Össze szokták hasonlítani az 1808-ban kelt napóleoni Universite de France-szal, azzal, hogy megelőztük azt. Ez intézkedett a tanerők képesítéséről, kinevezéséről, úgy, hogy az igazgatókat mind az elemi, mind a középiskolákban a király nevezi ki, kivéve a szerzetesrendeket, ahol a rendek maguk választják ezeket, de így is felsőbb jóváhagyást írt elő. A felügyeletet a Tanulmányi Bizottságra (Comissio studiorum) bízta. A rendelet sok pontja ütközött a protestánsok bécsi, nickolsburgi, linzi békékben vérrel szerzett szabadságába, a protestáns iskolák nem is hajtották végre, de az 1784-től tanfelügyelő Kazinczy Ferenc miskolci évenkénti látogatásakor kelt egyháztanácsi bejegyzés szerint sohasem marasztalta el az iskolát. A II. Ratio Educationis, amely I. Ferenc idejében kelt (1806), megváltoztatta a sorrendet, nem a nevelést tette első helyre - az I. Ratio Educationisban a jó állampolgárok nevelése volt a legfontosabb -, hanem a tantervet. Javára írható, hogy a latin nyelv tanítása mellett a magyar nyelv tanítását is bevezette. A miskolci iskolákban a magyar tanórán kívül nem volt szabad magyarul beszélni, még a kollégiumban sem. Az iskola előírások ellen vétókét pénzbüntetéssel sújtották. Az újítások bevezetéséhez pénzre volt szükség, amit az egyház iskolafenntartási adó bevezetésével oldott meg. 12 1829-tól az iskolát líceummá szervezték. A jóváhagyás késedelme miatt csak 1835-tól működött ilyen formában az iskola 1868-ig. Újabb tantervi változást hozott az 1833-as rendelet. De minden anyagi gond mellett az iskolavezetés a jól tanuló szegény sorsú diákokat tandíjmentességgel segítette. Az iskolafenntartásban pedig a mecénások és a magisztrátus is támogatta az iskolát. Ezzel szemben a katolikusok a Tanulmányi Alappal zökkenő mentesen végezhették munkájukat. A reformátusoknak gyűjtéseket is kellett szervezniük az iskolafenntartás 11 Zsupán-Bándy: im. 28-29. p. 12 Egyháztanácsi jegyzőkönyv, 1798. febr. 8., 1030. p.
