Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Várszegi Asztrik: Magyarország és Európa

Várszegi Asztrik MAGYARORSZÁG ÉS EURÓPA Minden tekintetben hosszú utat tett meg a magyarság addig az időpontig, amelyben e mondatok megfogalmazódtak. A magyarok 1000 karácsonyán megkoronázott első királya, István, Szent Márton monostora kiváltságlevelének szavaival - bárki írta is le azokat - a kereszténység második évezrede küszöbén új korszakot hirdetett népe számára. Az atyja, Géza nagyfejedelem által 996-ban életre hívott monostor alapításának célját, a keresztény országokban megszokott módon immár írásos formában fogalmazta meg, és ajándékozta meg jogi, anyagi biztonsággal s a kiváltság révén egyúttal szabadsággal is. Mivel ez a monostor volt az első, minta kellett, és mi más lehetett volna a példa, mint az anyamonostor, Montecassino. Pannonhalma szerzetes közössége örökre időszerű, soha el nem idegeníthető függetlenséget és szabadságot kapott arra, hogy a népért, az országért mondott imádságban egyre inkább ahhoz hasonuljon, aki mindannyiunkat meghív az Isten Országába, amely Országnak a földi királyság csak megkezdett halvány mása lehetett. Az itt telepített szerzetesek a keresztény királyságért, az ország épségéért, gyarapodásáért imádkoznak. Királyi tekintély kívánta biztosítani, hogy a bencés szerzetesek Regulájukat követve „Krisztus szeretetének semmit elébe ne helyezzenek." István kőtemplomot építtetett, s melléje monostort is, hogy Szent Márton kőből emelt temploma és monostora mintegy előképe legyen annak a szilárd alapra épült városnak, a mennyei Jeruzsálemnek, amely felé mindannyian vándorlunk. A későbbi korból származó Porta speciosa máig ezt az eszményt juttatja kifejezésre. Ez a hegyre épült monostor szent és egyszerre félelmetes hely is. Ezer év óta hirdeti, hogy Isten szereti népét, szereti az őt keresők és az őt szolgálók közösségét, visszaállítja, újraépíti ezt a népet is. Isten hűségét hirdeti. Mindig éltek és élnek itt meghívottak és választottak, hogy a Szent Hegyen Mózesként imádkozva közbenjárjanak a völgyben küzdő testvéreikért. Mindig éltek és élnek szerzetesek, akik sokakat az igazságra oktattak és oktatnak, s hogy közel jussanak az igazsághoz, életük munkáját áldozzák az emberi tudásért, hogy áldozatuk révén annak mélyén az isteni bölcsességet is megsejtsék, és sokakkal megsejtessék. Betűvetést, olvasást, magasabb tudományokat tanultak és oktattak, hogy egy