Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Barkóczi István: Miskolc ipartörténete

halt, a malmot az örökösök értékesítették. A vevők Fiedler Károly kassai kereskedő és társai voltak 1842-ben. A szükségletek és az igények jelentősen nőttek. Megnőtt a tudományokkal foglalkozó könyvek száma, megjelentek a folyóiratok hazánkban is. Ez ösztönözte a gépi papírgyárak felállítását. A tulajdonosok szükségét érezték, hogy korszerűsítsék üzemeiket, mert azt tapasztalták, hogy a kisebb kézi merítéssel működő üzemek nem tudják állni a versenyt a végtelenített gépi eljárással. Iparpolitikai törvények is segítették a gyárrá alakulást. Az iparosítási törekvések elősegítésére hívta életre Kossuth az Iparegyesületet, majd az Iparegyesülettel jóváhagyatta az Országos Védegyesület létrehozását, majd az Iparműtárat. Az Iparműtár rendeltetése az volt, hogy a gyártók a megtermelt áruikra előleget kaphassanak addig is, amíg az bejut a kereskedelmi forgalomba. A diósgyőri papírmalom gyárrá fejlesztése nem volt egyszerű vállalkozás. Sok év küzdelme kellett ahhoz, hogy a papírmalomból Császári és Királyi Diósgyőri Papírgyárrá változzon. A fejlődést jelentősen bizonyító állomás volt a gyár részvétele az Iparegyesületi kiállításon 1847-ben, ahol a zsűri a papírgyár termékeit „nagy ezüst" éremmel jutalmazta. 1878-ben a gyár a Kolba család tulajdonába került, 1890-ben pedig leégett. Kolbáék azonban megfelelő tőkeerővel rendelkeztek az újrakezdéshez, és a modernizáláshoz is. Ezt követően a gyár többször szerepelt eredményesen országos kiállításokon, majd a Magyar Királyi Államnyomda szállítója lett. A századforduló körül a magyar ipart a gyors fejlődés jellemezte, de ezután gyorsan jelentkeztek az első világháborúval együttjáró gazdasági nehézségek. A háború befejezése után a békés termelésre való átállás nagy nehézségekkel járt. Az 1925-ös év jelentős fordulatot jelentett a gyár életében, a Kolba M. és fiai Diósgyőri Papír és Papírlemezgyára részvénytársasággá alakult át. Ez pénzügyi problémák miatt, banki nyomásra valósult meg. A Diósgyőri Papírgyár Rt részvényeinek jelentős többségét az MNB vásárolta meg, melynek kérésére a cég ügyeinek vezetését átengedte a Magyar Papíripar Rt-nek. A II. világháborús időszak egy új termék megjelenését, a műbőr, műtalp gyártását jelentette. A háború a gyár épületeiben jelentősebb kárt nem okozott, így a termelés 1945. február 12-én megindult. A gyár első munkás igazgatója Konczwald Imre lett, akit később az egész papíripar minisztériumi irányításával bíztak meg.