Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)
„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Révész László: Honfoglaló vezérek, kalandozó harcosok a karosi temetőkben
végéről, a 10. század első két évtizedéből származik, s az arabokkal folytatott élénk kereskedelemről tanúskodnak. A fent bemutatott igen gazdag leletanyag az eddig ismert legjelentősebbek közé emeli a karos temetőket. Valamennyit azonos időszakban használhatták: első sírjaikat a 9. század utolsó éveiben áshatták, s az utolsók is a földbe kerülhettek a 10. század közepe táján. Mivel sok olyan tárgyat találtunk, amelyekhez hasonló más honfoglalás kori temetőkben eddig egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán került elő, használatuk viszont őseink korábbi szállásain nyomon követhető, valószínűnek látszik: az itt elhantoltak egy része még Etelközben születhetett, részese volt az új haza birtokba vételének és az első kalandozó hadjáratoknak. Mint a bevezetőben már említettem, kutatásunk eddig úgy vélte: a karosihoz hasonló temetők kis sírszámúak, ( 15-30 sírósak ) s az úgynevezett katonáskodó középréteg nagycsaládjait rejtik magukban 13 . Nos, e feltárás rávilágított arra a tényre, hogy az eddig előkerült hasonló temetők pénz vagy idő hiányában nem lettek teljesen kiásva, sírszámuk pedig jóval nagyobb az eddig feltételezettnél. Még tovább árnyalja a képet, hogy bizonyos adatok arra utalnak: Nemcsak Karoson, de másutt is számos esetben a gazdag temetők egymástól 150-200 méterre, csoportokban helyezkednek el, tehát ugyanabban az időszakban egy vagy több rangos közösség létesítette azokat. E temetők másik jellemzője a fegyverekkel, méltóságjelvényekkel gazdagon felszerelt harcosok igen magas, olykor 60%-ot is meghaladó aránya. Közöttük találjuk azokat az igen rangos férfiakat is, akik a 10. század első felében uralkodó nagyfejedelmek főemberei, kíséretük vezetői lehettek. E temetők egy jól körülrajzolható területen, a Felső-Tisza-vidéken helyezkednek el. Miután a bennük nyugvókat a fejedelmek katonai kísérete tagjainak, a gazdagabbakat pedig e kíséret különböző rangú vezetőinek tarthatjuk, kézenfekvő a következtetés: a 10. század első felében a jelzett területen lehetett a magyar nagyfejedelmek hatalmi központja. Állandóan fegyverben álló kíséretük nemcsak hatalmuk nélkülözhetetlen letéteményese volt, de közülük kerülhetett ki a kalandozó hadjáratokban részt vevő csapatok magva is. Családjuk csak az előkelőbbeknek lehetett, az egyszerű harcosok helyzetükből adódóan többnyire nőtlenek voltak. A vezetők háznépéhez tartoztak a házi szolgák és családtagjaik is. A katonáskodás mellett e közösségek fő gazdasági tevékenysége a nagyállattartás lehetett. A Bodrogköz áradások öntözte, évente többször újrasarjadó legelői lehetővé tették hatalmas nyájak, ménesek és 13 László Gy. 1944. 125-165.
