Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Barkóczi István: Miskolc ipartörténete

gyomrukban a magyar Ruhr-vidék barnaszenével. Nincs Sajó kikötő sem. Sok szép terveinket gazdasági elgondolásunkat fel kellett számolni... Csak a Deichsel-gyár maradt meg nekünk a „Miskolc-gyárváros álomképéből...." Az élet azonban nem állt meg, folytatódott a fejlődés. Közeledett a II. világháború kezdete, s ez a gyár is szinte teljes kapacitással a háború szolgálatába állt. A háború viszonylag szerencsés kimenetelű bombázást, a dolgozók hátráltatta gépleszerelést, a németek által már kapkodva végzett részleges gyár-robbantást jelentett a cég számára. A romeltakarítás és a termelés korán megindult. A német érdekeltségű gyár szovjet érdekeltség alá kerül és így dolgozik 1952-ig, amikor is a tulajdonjog a magyar államra száll. Felügyeleti szerve KGM Tömegcikkipari Igazgatósága lett. A gyár neve ekkor Acéldrót és Drótkötél. A „December 4." Drótművek nevet 1955-től viselte, ugyancsak ettől az évtől lett igazgatója Imre Ferenc, akinek nagy érdemei voltak a gyár további fejlesztésében. 1957-tól került a vállalat a Kohászok nagy családjához a KGM Vaskohászati Igazgatósága felügyelete mellett. Ebben az időben fejlődött a kis gyár egy országos viszonylatban is jól prosperáló stabil középvállalattá. Sok fejlesztés valósult meg, szinte egy új gyár épült. Mai szemmel már láthatóak e fejlesztések hibái is. A gyár a 90-es évek elejére padlóra került. Ezt jelezte a csőd, a felszámolás. Jelenleg a privatizálás után rogyadozó térdekkel talpra állt, és próbál talpon maradni. Sok mindenről lehetne még szólni - ha az időm nem lenne behatárolva — hisz nagyon sok minden jelentős történt még Miskolcon, amely része az ipartörténelemnek is. Beszélni lehetne az 1864-ben alapított Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt-ről, amely 1902-ben megszerezte a csányi malmot és 1903-ban az anyatelepen kívül a losonci, hatvani, csányi és szegi malmokat egyesítette magában. Szólni lehetne az 1869-ben alakult ma is dolgozó MAV vasúti javítóműhelyről, a Diósgyőri Koronauradalom területén megkezdődött szénbányászatról, amely kezdetben erősen kapcsolódott a kohászathoz. Miskolc építőanyag iparáról, amely 1892-ben a Miskolczi Gőztéglagyárral és 1906-ban Varga Pál Cementgyár és Betonépítési Vállalatával kezdődött. Az új keletű könnyűipari üzemekről, a Pamutfonodáról és Csokoládé és Ostyagyárról. Akik és amik kimaradtak azokról nem szabad úgy gondolkozni, hogy azok nem fontosak.