Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Barkóczi István: Miskolc ipartörténete

Miskolc gazdag ipartörténetéből kiragadott példák, kiszemelt fejezetek is igazolják, hogy a hosszú időn át dolgozó, híressé váló, nemzetközileg is ismert cégek élettörténete sem mentes az indulási nehézségektől, a kor jelentette, vagy a saját fejlődés okozta problémáktól. Altalános tanulságként én magamnak - aki dolgoztam állami cég alkalmazottjaként, most ipari magánvállalkozóként, valamint részt vettem egyesületei munkában és annak vezetésében, (GTE), majd most (ÉMGK) vállalkozók érdekvédelmi munkájában, azt szűrtem, le hogy: - Eredményt csak kitartó, következetes munkával lehet elérni. - Egy vállalat sem maradhat talpon, ha elszakad a piac igényeitől és más célokat követ. - A legzseniálisabb ötletű vállalkozó sem tud tartós sikert elérni, ha sikerét környezetében egyedül próbálja, környezetétói függetlenítve elérni. - A gazdasági környezet alapvető tendenciái (válság, fellendülés) a különben stabilnak látszó vállalatok munkáján is érzékelhetőek, sokszor felerősödve. - Egy közösség így pl. a város, ha törődik a polgáraival, munkalehetőséget, jobb körülményeket akkor tud biztosítani, ha támogatja azokat, akik ezért szintén tenni akarnak, kockáztatják pénzüket egzisztenciájukat, ezek pedig a vállalkozók. - Egy vállalkozás, lehet az bármely sikeres, nagyságánál fogva jelentős, mindig magában hordja a bukás kockázatát, ha egy pillanatra is megtorpan az állandó megújhodásban. Most a millecentenárium évében a rendszerváltás éveit éljük. Miskolc ipara a szerkezetátalakítás problémáival küzd. Látjuk és érezzük, hogy patinás gyáraink előtt a „lenni vagy nem lenni" hamleti kérdés áll. A problémát én abban látom, hogy szerkezetváltásnál, amely természetszerűleg valamely réginek a megszűnését, újnak a kialakulását jelenti - az egyensúly megbomlott. A régi megszüntetésében előbbre tartunk mint az új kialakításában. Feladatunk tehát az egyensúly helyreállítása, és hogy előrehaladjunk, ezért minden erőnkkel az új kialakításának felgyorsítását kell segítenünk. Ebben a munkában elsősorban csak magunkra számíthatunk. Befejezésül, visszatekintő előadásom után, záró gondolatként Kölcsey Ferenc „Huszt" c. költeményéből emeltem ki egy idézetet: „És mond: Honfi! Mit ér e kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!"