Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Barkóczi István: Miskolc ipartörténete

aggregátokat gyártott, addig az utóbbi, főleg szivattyúk, mezőgazdasági gépek és Diesel-targoncák gyártására specializálódott. A különválás ellenére a három vállalat együttműködése igen szoros és hasznos volt. 1959-ben csatlakozott a Borsodvidéki Gépgyár, amelynek profilját főként a hidraulikus berendezések, mezőgazdasági gépek és öntvények alkották. 1963-ban országos méretű ipari átszervezések kezdődtek, amelyeknek jellemzője a centralizálás volt. Ennek részeként az általános elveknek megfelelően a különvált gyárak összevonásra kerültek, melynek hatására a Diósgyőri Gépgyár az LKM mellett Miskolc város másik gyáróriásává változott, és a magyar gépiparon belül is egyik legnagyobb vállalkozás lett. A gyártási profilt a vállalat jellege, technológiai felkészültsége, de mind emellett is vélt országos és export érdekek határozták meg. A profil nagyon szerteágazó volt. A több száz tonnás egyedi nagyberendezések mellett a néhány kilós sorozatgyártmányok is megtalálhatók voltak. Ennek a szerteágazó profilnak a fejlesztése nem tudott lépést tartani a külföldi versenytársakkal. Talán nem véletlen, hogy a jelenlegi körülmények között is ennek a gyárnak a sorsa látszik a legnehezebbnek. Az 1900-as évek elején Miskolc város vezetése, élén dr. Szentpály István polgármesterrel „Temesvár-gyárváros mintájára a Sajó partján felépülő „Miskolc gyárvárosról" szőtte terveit. A tervek között szerepelt a Sajó csatornázása, hajózhatóvá tétele a torkolattól Bánrévéig. Ez idő tájt írta Móricz Zsigmond is a következőket Miskolcról: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város. Ami ipari lehetőségünk van, az mind itt van, adva vannak a természeti kellékek, a nagyipar, a nehézipar számára. Akkora vitalitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyílik meg számára, óriási energiák fognak munkába lépni..." Álmának megvalósításához vásárolta meg dr. Szentpály István a Gömöri pályaudvar és a Sajó közötti földterületet az ún. „Martin-tagot". Ezen a területen került telepítésre 1912-ben a Drótgyár. A gyár létrejöttét három érdek szerencsés találkozása segítette: - a városé, „Miskolc-gyárváros" elképzeléssel, - Szilágyi Miklósé, aki azt akarta, hogy az általa gyártott gőzekékhez a köteleket közel lehessen beszerezni, - és az ekkor már külföldön több hasonló gyárat üzemeltető Deichsel Adolfé, aki ezzel új piacok megszerzésére törekedett. Miután Deichsel Adolf értesült a „gyárváros" elképzeléseiről régi ismerősétől, gőzekekötél vásárlójától, Szilágyi Miklóstól, a város felé