Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)
„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Barkóczi István: Miskolc ipartörténete
A honfoglalás után Bors vezér leszármazottainak egyik ága a Miskóc nemzetség telepedett meg a vidéken és a nemzetségfő 1312-ig is itt székelt. Miskolc fejlődésében az 1364 év vége hozott döntő változást, ekkor csatolta I. Lajos király Miskolc városát a diósgyőri királyi váruradalomhoz. A város iparának XIII-XIV. században kezdődő kibontakozása összefüggésben állt a diósgyőri vár építésével. A XVI. században Miskolc kézműves mesterei már szakmánként cégekben tömörültek. Elsőnek a mészáros céh alakult meg 1508-ban, majd ezt követően a szabó, a varga, a szűcs stb. céhek jöttek létre. A céhes ipar virágkora a XVIII. századra tehető. A város területén ekkor már fűrészmalom, puskapor-készítő üzem, kis papírüzem és sörfőzde is működött. A környéken termett gabonát a Szinván működő 15 vízimalomban őrölték. A fejlődést az új iparágat jelentő és több embert foglalkoztató bükki üveghuták, massák és hámorok jelentették. A XIX. században a tó^kés termelés növekedése következtében kialakult a gyáripar, melynek fejlődését elősegítette a meginduló vasútépítés. 1758-ban Barkóczy Ferenc egri püspök hívására érkezett Egerbe a würzburgi származású Fazola Henrik lakatos mester. A püspök elárasztotta megrendelésekkel, az akkor épülő megyeháza, a felsőtárkányi és harsányi kastély lakatosmunkáit vasrácsait készítette, majd részt vett az egri liceum építésében is. A vasanyag beszerzése azonban nagy gondot okozott, a esetnek dobsinai, mecenzéfi. vashámorokból. Ezért Fazola 1765-ben ráadta magát a bányakutatásokra. 1770-ben Fazola Henrik a Bükk északi részén, Uppony, Dédes, Nekézseny és Tapolcsány határában feltárt vasérc hasznosítása céljából Ómassán vasolvasztót hozott létre. Mária Terézia 1770. július 28-án arról értesítette a pozsonyi magyar kamarát, hogy a bőséges faanyaggal rendelkező diósgyőri kincstári uradalom területén vasgyárat létesít. Elrendeli, hogy az üveggyártást és hamuzsírégetést korlátozzák olyan mértékig, hogy a diósgyőri erdőség faanyaga ezután a vasgyár számára álljon rendelkezésre, amely a közérdeket hatékonyabban fogja szolgálni. A telephely kiválasztásánál több környezeti tényező játszott fontos szerepet. Döntő volt a Garadna vízi energiája, a mészkő, mint salakképző anyag, és a Bükk erdőrengetegének faanyaga a faszéntüzelésű kohókhoz. Ómassáról a nyersvasat Hámorba szállították, ahol két vasverő műhely (hámor) üzemelt. Itt készültek az öntött vas lábasok, üstök, kályhák, különféle szerszámok, abroncsok és rúdvasak. A gyár megren-